Seite - 73 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

73 föl is emelkedett már a jómódú kereskedőnek sorába; ellenben a nép igazi gyermeke a sesso/otta, mely elnevezés a sessola (lapát) szótól ered, s így kivált a kávékereskedésekben és egyéb gyarmatárúkkal foglalatoskodó, kis lapáttal dolgozó leányokat jelenti. Tágabb értelemben azonban a nép e néven a raktárakban alkalmazott összes munkásnőket érti, jóllehet ezek közül némelyek — minthogy ennek a társadalmi állásnak is megvannak a maga rangfokozatai — a sessolotte nevet kissé röstellik és inkább más-más foglala- tosságuk szerint sponghere (szivacsárusnő), limoniere (czitromárusnő), vagy egyáltalában operaie (kézimunkásnő) néven hivatják magukat. E leányok nagyobb része nem magukban a raktárakban dolgozik; csupán azokat a munkákat végzik ott, melyek természetüknél, vagy a hozzájuk szükséges műszereknél fogva, vagy pedig a velük járó útasítások és felügyelet miatt a raktári helyiségekhez kötvék. A többi munkát odahaza végzik, miért is rcggelenkint csoportostul állnak a munkásnők a raktárak előtt, hogy ki-ki a maga jutalékát táskájában haza vigye s ott a maga háznépével együtt földolgozza; s minthogy gyakran nagyobb számban vannak a munkáért versengők, mint a mennyire épen szükség van, s ilyenkor a későn érkezettek nem kapnak munkát: a várakozók közt nem ritkán heves czivódásra kerül a sor az elsőbbségért. A sessolotta külső megjelenése nem olyan szemrevaló, mint a sarto- relláé. Csak szép czipőre költ aránylag sokat. S ezt talán azért teszi, mivel munkája közben elég gyakran a zabate nevű, idomtalan, papucsforma félezipőt kénytelen viselni, miért aztán legalább vasárnapokon igyekszik magát kárpótolni. Máskülönben egyszerűen ruházkodnak, többnyire világos színű szövetekből készült öltözetüknek nincs finomabb szabása, s a sartorella magasra tornyosúló hajviseletével ellentétben, egészen egyszerűen fésűi- ködnek. Általában több bennük az őseredeti természetesség. A sessolotta nyers, és ha fölingerlik, nem igen válogatja meg a szavait, hanem azért jóindúlatú, férjéhez vagy szeretőjéhez hiven ragaszkodik, munkás, és majd- nem hihetetlen, mily kevéssel is beéri. A sessolották legnagyobb részt a Rena és a S.-Giacomo városrészekben laknak. Vasárnap délutánonként csoportokban állanak egyes házak előtt, vagy hangosan beszélgetve és dalolva, széles sorokban járják be az útezákat. Mert a sessolotta még dalosabb kedvű, mint előbbkeló testvére, a sartorella; amaz a népdal tulaj donképen i ápolója, míg emez már inkább az opera- dallamokat kedveli. T. 10