Seite - 76 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

76 szitkozódások pazar bősége már-már a legroszabb fordulatot sejteti, egy- szerre csak a legártatlanabb módon és egészen simán végződik. Valamint a Corso és a főtér nem csupán forgalmi, hanem sétáló helyek is : szintén ilyen még két más hely is : az Acquedotto meg a pompás S-Andrea-part. Távolabbi kiránduló helyeket a trieszti csak akkor keres föl, ha valami olcsó alkalmatossággal juthat el odáig. A délvidéki egyáltalán nem érzi oly élénken a szabadban való mozgás és múlatás szükségét. Szívesen bent marad városában; jobban érdeklik őt az emberek, mint a természet. Teljesen kielégíti őt, ha végig sétál a Corsón, a főtéren és a Molo S-Carlo-n. Különben tagadhatatlan, hogy kivált az utóbbin valóban élvezet végig sétálni. Ezt a mólót, mely nevét egy 1737-ben ott elsülyedt osztrák hadi- hajótól kapta, idővel kibővítették; ma 264.5 métcr hosszú és 19 méter széles. Nyári estéken igen sok ember jár rajta föl és alá. A sétálók közt mindenféle társadalmi osztálynak megvannak a maga képviselői. Ismerősök itt adnak egymásnak találkozót, s kivált a molo vége táján nagy az élénkség. Habár az itt járókelők legnagyobb részénél a hűs tengeri levegő áhítása mellett főkép megint csak az emberek iránti érdeklődés az uralkodó, azért mégis számosan akadnak olyanok is, a kik csupán a gyönyörű kikötői képnek szentelik figyelmöket. A könnyedén fodrozott tengeren az üde szellőt fölhasználva több vitorlás-hajó hagyja el a kikötőt. Mennyivel szebbek ez óriási hattyúkhoz hasonló bárkák annál a szuszogó, lihegő gőzösnél, mely oly szabályos ütemekben fújja ki a sötétsárga füstfelhőket kéményéből ! Csakhogy, míg a gőzös egy szempillantás alatt eltűnik előlünk, addig a vitorlás-hajó csak lassan mozdúl helyéből. Közelünkben is mindegyre fokozó- dik az élénkség. Kis vitorlás-bárkák jelennek meg előttünk, színes lámpák villannak meg, s izmos ifjaktól hajtott evezős csónakok suhannak el. A molo kőpartja tövében állomásozó bárkák kormányosai sétahajókázásra hívogatnak bennünket. A legszebb látványt mindenesetre a víz felől nyújtja a megvilágított part, s nyaranta vajmi kellemes ily esti csónaksétán magunkat a hullámoktól álomba ringattatni, mikor benn a városban a nagy forróság miatt fáradt testünk úgy sem tud pihenni. De szép látvány kínálkozik a kőtöltésről a villamos világítású új kikötőre is, melynek világítótornya lángoló óriási őrszemét majd erre, majd arra az oldalra fordítja. Később azt látjuk, hogy a molo időközben majdnem egészen kiürült, a vacsora ideje a legtöbb sétálót haza hítta. A kikötőgát mindkét oldalán mozdúlatlanúl állanak a gőzhajók.