Seite - 77 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

77 Az egyiken nagy élénkség mutatkozik: ez a Velenczébe induló gőzös, mely tizenegy órakor kél útra, s melyre néhány óvatos útas már jó eleve beszáll. Az imént ugyan a Corsót mondottuk Trieszt fő forgalmi erének, azonban természetes, hogy az árúforgalom legkiválóbb színtere mégis maga a kiköt'ó. Az olyan szárazföldi lakók, kik könyvekből merített képzeteik szerint a trieszti árboczerdő iránt túlságos várakozással jönnek ide, olykor meglehetősen csalódnak, midőn a hajók között mindenütt jó szélesen szabadon látják a tengert. Bezzeg harmincz évvel ez előtt máskép volt. Akkoriban az egész kereskedelem a régi kikötőben volt összezsúfolva, s a sok vitorlás-hajó, melyek mindenikében csak csekély mennyiségű árú fért el, s melyek azonfelül még sokáig vesztegeltek a ki- és berakodás miatt a kikötőben, különösen ha esős időben egész szélességükben kiterjesz- tették vitorláikat szárítás végett, könnyen kelthették a sűrű árboczerdő látszatát, melytől a tenger alig volt helyenként látható. Jelenleg a forgalom nagyobb része az új kikötőbe vonúlt át, melynek széles gátjaira az óriási gőzhajókból aránylag rövid idő alatt kirakják az árúkat, s így az egyik hajó gyorsan helyet adhat a másiknak. Ez által a kép sokat vesztett régebbi színezetéből. S a legközelebbi időben még nagyobb változások fognak rajta történni, mihelyt Trieszt megszűnik szabadkikötő lenni. Az új kikötő gőzösein, különösen az Indiákra járó angol hajókon, elég gyakran látunk a legénység közt fekete bőrű afrikaiakat s egyéb keleti népek fiait; a régi kikötőben pedig Európa minden nemzetének lobogói lengnek tarka színkeverékben szemeink előtt. Mindjárt a vasúti pályaház közelében, a legkülönbözőbb alakú és nagy- ságú helybeli hajók mellett, idegen, még pedig többnyire olasz és görög vitorlások állomásoznak. Hosszú, jobbára ökrös szekereken szállítják ki és be az árúkat. Előbbre haladtunkban élénk zsivajt hallunk a halcsarnokból\ e még eléggé új, de nem valami nagy épületből, mely ugyan kevésbbé festői, de czéljára sokkal alkalmasabb, mint azok a nyílt piaczi állványok, a minőkön a délibb vidékeken árulják a halat. Békésen hevernek egymás mellett a csarnok kőpadjain a tenger lakói : a tengeri sügérek, scombri-halak, tengeri márnák, aranyos oradák s a sok mindenféle ínycsiklandó hal, míg más állványokon víztartókban ángolnák s mellettük olcsóbb fajta halacskák, meg a Frutti di mare (tenger termései) néven egybefoglalt alsóbb rendű tengeri állatkák úszkálnak. A milyen különfélék az eladó tárgyak, ép* olyan külön- bözők az árúsok és vevők is. Emezek közt természetesen a cselédleányok