Seite - 78 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

78 vannak nagy többségben, de azért úri nők, sőt előkelő urak sem hiányoz- nak, mert már Triesztben is honos az olasz családok azon bevett szokása, hogy a férj vállalkozik az egyebütt majdnem kizárólag a nők munkaköréhez tartozó piaczi vásárlásokra, különösen a halak bevásárlására. Ügygyei-bajjal az egyik kijárathoz jutván, s czitromot, narancsot, konyhai zöldséget áruló asszonyok előtt elhaladva, csakhamar a szüntelenül élénk forgalmú vonóhídhoz érkezünk. Ennek keskeny gyalogútjain tolong a járó-kelők tömege ; személy- és teherszállító kocsik, lóvonatú vasút és az állam-vasút, meg a déli vasút állomása között közlekedő parti-vaspálya egyiránt ezt az úgy nevezett zöld hidat használják. Minden délben fölnyitják e hidat, hogy a Canal grande és a külső kikötő között a hajók közlekedését lehetővé tegyék. Már többször volt róla szó, hogy a 372 méter hosszú és 28 méternél szélesebb csatornát, Triesztnek jelenleg egyetlen csatornáját, értékesíthető terület nyerése végett be kellene tölteni. Kétségtelen azonban, hogy a város, mely amúgy sem igen gazdag festői részletekben, ezek egyikét elvesztené a betöltés által. A csatornában állomásozó vitorlás hajók, a partok mentén húzódó házak, az antik templomhoz hasonló Antal-egyház és a távolból ide látszó hegyek a tengeri és szárazföldi tájképnek felette vonzó vegyűlékébe olvadnak össze. A csatorna torkolatától jobbra áll a Carciotti-palota, melynek zöld kupolája messzire ellátszik; közel van hozzá a város első vendégfogadója, melyet alapításakor, 1841-ben, Metternich-szállónak neveztek el, 1848-ban azonban nevét Hotel de la Ville-re változtatták. A görög Miklós-templom előtti partrészszel szemben többnyire görög vitorlások állomásoznak, melyek nagyobbára olajos hordókkal vannak megrakva. A hajdan e helyütt volt s egészen a belvárosig húzódott „kis csatornáu-ra ma már csak egy úteza neve emlékeztet. Az imént már leírt Molo S.-Carlo-t oldalvást hagyva, egészen a ten- gerészeti hatóság épületéig a helyi közlekedésre szolgáló kisebb gőzösökkel találkozunk. A Sanità-n túl megint vitorlás hajók következnek. Más hajók, más arezok! A Molo S-Carlo-w norvég briggeken éjszaki származású szőke legénységet láthatni, halzsírral és gyantával telt hordók kihengerítésével elfoglalva; itt pedig Sicilia bogárszemű fiai szállítják partra hajóikból a világossárga kénhasábokat. A csak 1841-ben épült s azóta megnagyobbított szomszédos Molo * Giiiseppino-n túl főleg isztriai és dalmácziai borral megrakott bárkák és