Seite - 81 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

81 legtöbbjének alig volt fogékonysága. Ehhez járult még a jövevények nem- zetiségi tarkasága. Igaz, hogy már a kikötő szabaddá tétele előtt is mindig vándoroltak ide beköltözők, de nem oly számosan, mint azóta, és jobbára olaszok voltak. A német nyelv ekkor kevéssé volt itt elterjedve, de épen nem volt egészen ismeretlen. Mária Terézia idejében a mind nagyobb mér- tékben beözönlő idegenekre nézve legalkalmasabb kapocsnak kínálkozott a kormánytól kegyelt német nyelv, melynek itt nagy jövő látszott Ígérkezni. S az erélyes II. József alatt, ki az iskolázás ügyét csakugyan erre való tekin- tettel alakította át, valóban úgy látszott, hogy németté lesz előbb az új város, annak hatása alatt aztán majd elnémetesedik az ó város is. Azonban máskép történt. Mennél teljesebbé lett a részben változott politikai helyzet mellett a kétféle népelem egybeolvadása, annál inkább felülkerekedett az olasz nyelv, s minden új házasság, melyet egy-egy beköltözött valamely helybeli család leányával kötött, rendesen a törzslakosság nyelvéhez való alkalmazkodásnak kedvezett. A helybeliek és beköltözők közeledése egyebek közt még azon művészet közös ápolásában is nyilvánúlt, mely már természeténél fogva is közbenjáró szerepet visz, t. i. a zene művelésében. Már a régi triesztiek előtt is épen oly kevéssé volt ismeretlen a zeneművészet, mint az azzal gyakran karöltve járó dráma. Valamint a középkorban mindenütt : úgy Triesztben is főleg vallásos alapon fejlődött ki a dráma. Már 1364-ben említés történik egy ^ Plane tus crucisu czímű passio-játékról. Vájjon ugyanezen időben világi tárgyak is kerültek-e már színre: az, mivel róla adatok nincsenek, nem deríthető ki. A XVI. században, midőn a község az által, hogy az utolsó farsangi estéken a városházán saját költségén rendezte a színielőadásokat, ezeknek hivatalos jelleget adott; ez előadások során vígjátékok és síp-, fuvola- meg tamburin-szó kíséretében lejtett tánezok fordúlnak elő. A városi kamarások számadásai ugyan nem emlékeznek meg minden évben egészen határozottan a komédiákról, holott a „síposu-okat soha sem mulasztják el említeni; minthogy azonban ezek aránylag tetemes díjazásban részesültek, föltehető, hogy egyúttal színészek is voltak, a milyenekűl egy későbbi időből való (1621) okirat határozottan említi is őket. A városházán 1525-ben történt első komédia-előadás hitelesnek látszik. Ez alkalommal a régi egyházi színjátéknak is jutott még hely a műsoron; kiváló és tartós tetszésnek örvendett főleg a Szent Justus élettörténete (de missier San Giusto). A darabokból az egykorú eseményekre vonatkozó czélzások sem hiányzottak. így az 1683. nevezetes évből Möns. T. 11