Seite - 82 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

82 Pietro Rossetti városi iskolamester egy darabja maradt fenn, a „La fidutia in Dio ovvero Vienna liberatau („Az Istenben való bizodalom, avagy Bécs város megszabadulása") s két évvel később egy másik, mely a császári fegy- vereknek a törökökön vívott diadalát tárgyalja. A jezsuiták, kiknek 1620 óta kollégiumuk van Triesztben, iskolai rendszerükhöz híven itt is ápolták a színielőadásokat eleinte latin, később olasz nyelven. Sőt 1739-ben a kollégiumban egy kis házi színházat is építettek. A város palotájában már három évtizeddel az előtt rendeztek be egy ideiglenes színházat, melyben különösen a balletet és commedia de/f arte-t (állandó, tipikus alakokkal rögtönzött bohózatot) ápolták. 1763-ban a Stua comunale helyiségeiben állandó tanyát ütött S.-Pietro színház császári-királyi intézetté lett. Többnyire a Lőrincz-vásár idején játszottak benne velenczei opera- és ballet-társúlatok. A lakosság számának emelkedésével a színházlátogatóké is növekedett és a játékok évi időszaka is hosszabbá lett. Időről-időre német társulatok is kerültek a városba. 1786 június 1 l-én például Friedl János társulata kezdte meg előadásait Schrödernek „Der Fähnrich" czímű vígjátékával. Ugyanezen társulat a következő évben Goethe „CIavigou-ját és Schiller „Kabale und Liebeu-jét adta elő. A triesztiek annyira kedvelték a színházat, hogy egy új, téresebb színház építését a napoleoni háborúk viharai közepette kezdték meg. Ekkor jött létre 1801-ben a német Pertsch tervei szerint épúlt mai városi színház. Az 1805-ki franczia megszállás idején ép úgy, mint 1797-ben, a megszállók minden serkentése mellett is tartózkodott a lakosság a színház- látogatástól. Az 1809-től 1813-ig terjedő időszak, mely minden tekintetben pangást okozott a város életében, szintén kedvezőtlen volt a színügyre nézve. Az osztrák uralom visszatérte óta azonban ez is mindinkább emelkedett. Különösen operaelőadásaival vívott ki magának a Teatro grande-nak is nevezett trieszti színház kiváló hírnevet. Jeles zeneszerzők egyenesen ezen színpad számára írták egyes darabjaikat, s az itteni közönség tetszésére mind a szerzők, mind az előadó művészek igen sokat adtak. A zenekar igen jó volt s jeles férfiak vezetése alatt állott. Ezek között a Scaramelli művészcsaládból három egymásutáni nemzedék működött. Az utolsó, a trieszti születésű József Sándor, számos itt előadott ballet zenéjét írta. Más honi tehetségek is működ- tek e színháznál, s míg a múlt században a tehetséges Steffani Domokos (született 1738-ban s meghalt 1783-ban) a würzburgi herczegpüspöki opera- háznál keresett alkalmazást, amazok hazájukban is tisztes elismerésben