Seite - 85 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

85 nem Triesztben születtek is, legalább serény munkásságú éveket töltöttek és jeles műveket alkottak e városban; így Hamerling Róbert és Baumbach Rudolf. Zenei téren majdnem harmincz éven át működött ugyanitt a bécsi Lickl Károly (született 1803-ban, meghalt 1864-ben), e derék zeneszerző, kinek „La disfida die Barlettau czímű operáját 1848-ban tetszéssel fogadták a nagy színházban. Zongoraművészek közül említendők: a sikerekben gazdag művészi kőrútjairól messze földön ismeretes Jaell Alfréd és Leis Ottó, mind a ketten triesztiek, és az ide származott Bix Ede. Idegenből jött több mint három évtizeddel ezelőtt Heller Gyula, a kitűnő hegedűművész is, a ki azóta a klasszikus zene érdekében mint tanár, karmester, jnint a róla nevezett négyes- társaság megalapítója és mint a Schiller-egyesület zeneigazgatója működik, mely egyesület nagyobb klasszikus és zenekari művek előadását tűzte ki egyik föladatáúl. Lassúbb és szegényebb fejlődést mutatnak Triesztben a képzőművészetek s ezek között első sorban az SpitSszet. Az ó városon végig járva, hiába keresünk régebbi időből való jelesebb épületeket. Az előbbkelő családok házai a kényelem kívánalmait ugyan eléggé kielégítik, de minden külső dísz nélkül valók. A régi Trieszt legérdekesebb része, a város szíve, a fő-tér, egykori alakját elvesztette s ódon épületei eltűntek. De a szabadkikötővé nyilvánítás első évei sem gyarapították a várost szebb épületekkel. Az emelkedő szükség- lethez képest ugyan számosan költöztek a városba kőművesek és egyéb építő- iparosok; azonban az új megtelepedők nem építtettek pompásabb házakat. Még a leggazdagabbak is inkább a nyereségszerző kereskedésbe fektették összes megtakarított tőkéjüket, s házat csak azért építtettek maguknak, hogy hajléktalanok ne legyenek. Ez időtájt épültek a Terézváros kimért egyenességű útezáiban ama különböző nagyságú s a legsilányabb anyagból összetákolt házak, melyek csak rikító színeikkel tűnnek föl. Még a tekintélye- sebb külsejű épületek is többnyire gyarló alkotások. Seume német író, mikor 1802-ben Olaszországba tett gyalog útazása közben Triesztben időzött, az összes magánépületek közül csak az egy görög Carciotti házát találta említésre méltónak. Azóta ugyan sok tekintetben javult a helyzet. Nemcsak számos tekintélyes új épület keletkezett, hanem a dísztelen kis házak közül is nem egy eltűnt, nagyobbak- és tartósabbaknak engedve át a helyet. Igazán stílszerű épületeknek azonban még ma sincs bővében a város, melynek legszebb magán- és középületei különben jobbára nem idevaló építőmesterek művei.