Seite - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

88 úgy, mint előbb másnemű képzőművészeti föladatoknál láttuk, idegenből kellett a mestereket meghívni. E meghívottak többnyire velenczeiek, vagy a velenczei akadémia tagjai voltak. Némelyek ugyan második hazára leltek itt közűlök, így Bison B. József és Schiavoni Natale, kinek Felice nevű híres fia itt született 1803-ban. Még az Antal-templom képekkel való díszítését is a velenczei akadémia tagjaira bízták. Az e munkával foglala- toskodó művészek kettejének, Grigolettinek és Lipparininek érdeme, hogy trieszti festőket képeztek ki. Lassanként ugyanis fölébredt a város lakossá- gában a műpártolás mellett a művészi alkotásban való versenyzés kedve is, melyet a gyakrabban ismétlődő műkiállítások is mindinkább serkentettek. Senkinek sem volt ebben nagyobb része a már többször említett Domenico de Rossetti-nál, kiben Trieszt régi és újabb polgárságának szelleme nemes egységbe forrott össze. Rossetti egy trieszti kereskedő fia volt a Terézváros- ból, de idegen földön nevekedvén, nem igen szívhatta magába az ó város hagyományait, s mégis ő lett ezeknek egyik legbuzgóbb ápolója, s egyúttal az uralkodó háznak oly rendületlen híve, hogy a franczia uralom idején nem vállalt hivatalt, e mellett anyanyelvének buzgó művelője, ki a közélet legkülönbözőbb ágaiban mindenkor kész volt tehetségeit szülővárosának szentelni. Ha a honi művészet fölvirágoztatására irányúit törekvéseit, csak úgy, mint sok egyéb czélzatát, nem kisérte is óhajtását egészen kielégítő siker, annyit mégis elért, hogy a gyönge palántát, mely a köves talajon csak nagy bajjal tudott gyökeret verni, megmentette az elpusztúlástól. Ha ma végig járjuk a Revoltella-palotát, melyet egykori birtokosa gazdag tartalmával és a gyűjtemények gyarapítására szánt összeggel együtt nagylelkűen a városnak ajándékozott : egész sorát látjuk a négy utolsó évtizedből származó trieszti festők képeinek. Itt függnek, hogy a halottakról emlékezzünk meg legelőbb, Gatteri-nek, ama festőnek képei, ki már gyermekkora első kisérleteivel a legszélesebb körben föltűnt ; továbbá Toviinz Ágost művei, kinek atyja, József, a húszas években mint arczkép- festő volt ismeretes a városban, Alfréd nevű fia pedig, a múzeum jelenlegi őre, mint állatfestő örvend jó hírnévnek. Említendők még Butti Lőrincz, továbbá a beköltözött, de élte végéig Triesztben működő Haase Károly és Beuerlin W. képei. Elők művei közül a Brüsszelben tartózkodó Cesare deir Acqua mester, kit a triesztiek piranói születése daczára a magukénak tartanak, továbbá Agujari, Barison, Beda, Lonza, Pascutti s a keleti képeket festő, német származású, de évek hosszú sora óta Triesztben