Seite - 92 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

02 sokat tett a boldogult. Az első emelet egy másik pompás helyiségében, a családi ebédlőben, a környék történetéből merített hat kép függ. Festőjük Cesare dell' Acqua. A trón- vagy díszterem mögötti társalgó teremben régi jeles mesterek képei láthatók. Már az egyes lakószobákból és a kastély előtti lépcsőzetről is gyönyörű kilátás kínálkozik mindenfelé, a toronyból pedig az egész kis paradicsom látható. Igen szembe tűnnek itt a remekül ápolt park különböző részletei, a délszaki növényekkel és szobrokkal pom- pázó terraszok, a rózsalugasok, kamélia-bokrok, tölgyes- és fenyves-ligetek, nem különben a kedves kis kertecskéikből kikandikáló, szétszórt házikók. Különösen tavaszszal kimondhatatlanul szép e látvány. Jelenleg a kastély, melyben 1863 április 10-én Miksa főherczeg a mexikói császári méltóságot elfogadta, O Felsége tulajdona, s időről-időre az uralkodóház tagjainak szolgál ideiglenes lakásul. Az uralkodónak még egy birtoka van itt közelben. A ki egy útban meg akarja ismerni az itteni partvidéket és a Karszt-fensíkot, az jöjjön velünk Lipizzá-\y&. A hosszú kanyarúlatokban fölfelé haladó, kitűnő úton egész sora váltakozik a városra és a kikötőre, a St.-Giovanni-völgyre és a körűi lévő magaslatokra nyíló kilátásoknak. A fensík tetején nagyot változik a kép; — a Karszton vagyunk. Igaz ugyan, hogy ez itt még nem mutatkozik egész kopárságában, s kevéssel tovább már Basovizza kies vidékén át vezet útunk. De azért mégis jól esik a 310 hektárnyi terjedelmű lipizzai erdőbe érnünk. Ez erdő, habár neve szlovénül hársfácskát jelent, ma jobbára tölgyfákból áll. Az innét nem messze fekvő Timavus (Timaus, Timavo) környéke már az ó-korban is nevezetes volt lótenyésztéséről, s még a XVI. században is jó hirűek voltak az innen való torna-lovak. Lehet, ez a körülmény indította Károly főherczeget arra, hogy 1576-ban a Karszton udvari ménest létesítsen. Négy évvel utóbb az akkoriban három telkes lipizzai püspöki nyaralót egyelőre csak bérbe vette, a telkek jobbágyait máshová költöztette s meg- kezdeté a méntelep istállóinak építését, Spanyolországból és a Rovigo melletti Polesinából hozatván tenyésző lovakat. Az idő haladtával kibővített telep többféle viszontagságon ment át. Nem egyszer forgott a megszűntetés veszélyében. A franczia háborúk idején három ízben (1797, 1805 és 1809) ki kellett belőle költözni a lovaknak és gondviselőiknek. A harmadik alkalommal hat éven át állott a méntelep üresen. Azóta azonban háborítatlan békének örvend, s 1880-ban a környék