Seite - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

101 Idők folytán gyakran megesik, hogy szerény helyzetben föllépő ural- kodó családok a szerencsés véletlen, örökség és házasság útján birtokukat és politikai jelentőségüket fokozzák, míg végre egy tettekre való, vállalkozó egyéniség gyarapítva az öröklött vagyont, nemzetségét a hatalom tető- pontjára emeli s nagy országok sorsára döntő hatást gyakorol; míg ellenben az ő letűntével a családfők képtelensége, a vagyon megosztása s az ezzel okozott anyagi bajok, vagy más csapások következtében lassanként az egész család veszteni kezdi jelentőségét, majd szegénységbe hanyatlik s végűi csaknem nyomtalanul elenyészik. Ez történt a görczi grófokkal is. Ugyanis II. Albert gróf fia, II. Henrik, az ősei által gyűjtött vagyon segélyével a körülmények kedvezését arra használta, hogy az alpesi tartományokban a leghatalmasabb úrrá emelkedjék föl. Paduától és Trevisótól kezdve, mely városok szintén az ő hatalma alá tartoztak, a vindus márkáig és a tiroli Alpesek magaslatától le Isztria széléig ő volt az úr. E mellett sok pénze is volt; kiterjedt bir- tokairól jól fegyelmezett hadat állított ki, szellemi tehetségei- vel, katonai tapasztalataival és erélyével legyőzött minden ellenséget. Frigyes német királylyal és osztrák herczeggel való barátsága lényegesen elősegítette hatalma és tekintélye gyarapodását. Egész életén át hadi vállalatok foglalkoztatták. Először az aquilejai patriarchát támadta meg, s végűi tényleg ura lett az alapjaiban megingatott patriarchatusnak. Utóbb Henrik gróf dicsőségszomjának még tágasabb tér kínálkozott. Felső-Olaszország közállapotainak ziláltsága, az ottani fejedelmek örökös küzdelmei megadták a tettre vágyó grófnak a kedvező alkalmat arra, hogy az általános zűrzavart a saját czéljaira kizsákmányolja. Hatalma delelőjét akkor érte el, mikor Treviso birodalmi helytartójává lett, hol ellenségeivel is enyhén bánt, mi közelismerést szerzett neki. De Henriket nemcsak vitéz fejedelemnek, hanem alattvalói igazi atyjának is rajzolják. Családi székhelyét, Görczöt, városi rangra emelte s önálló közigazgatással, valamint az ahhoz kellő költségek fedezésére szükséges jövedelemmel látta el. Henrik gróf alig hatvan éves korában 1323-ban húnyt el Görczben, mint állítják, méregtől, melylyel ellensége, Scaligero, étette meg. Henrik gróf fia, János Henrik, atyja halálakor még kis gyermek volt. Az özvegy és gyám Beatrix, egy bajor herczegasszony, vitte az összes Görczi II. Albert érme (1258—1304).