Seite - 111 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

I l i papokból és szerzetesekből álló nagy számú kiséretökkel már a nyolezadik században a kies fekvésű Cividaléba húzódtak s egészségtelen és lakosokban megfogyatkozott székhelyökre csak rendkívüli és ünnepi alkalmakkor láto- gattak el; hogy továbbá az omladozó épületek a tengerhez közeli kényelmes fekvésöknél fogva századokon át kőbányáúl szolgáltak s a Rialtón fölvirágzó város, Velencze, a régi Aquileja köveiből építtetett. A mit ez a lassú, de állandóan folyó rombolás megkímélt, azt végűi a Mária Terézia ural- kodása idején eszközölt gát- és csatornaépítések takarították el, melyekkel Idriai leletek. a mocsárokat lecsapolták s a talajt ismét mívelhetóvé tették. De azért hiba lenne a város művészettörténeti jelentőségét mostani külseje után Ítélni meg. A mint a kereszténység innen az alpesi országokba vitetett s a patriarchatus hatalma messze elterjedt éjszaki és keleti irányban, Aquilejának már régóta nagy területeken kellett döntő hatást gyakorolnia a keresztény művészetre, s a város, honnan Noricum és Pannónia romanizá- lása végbe ment, irányadóbb hatásúvá lett, mintsem a leletek gyaníttatják, mindazon más római városokra nézve, melyek a mai Ausztria és Magyar- ország területén keletkeztek. Ezt részleteiben kimutatni a régészeti kutatás- nak ma rendelkezésre álló anyaga mellett, melyet inkább véletlen ásatások,