Seite - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

112 mint a föld módszeres átvizsgálása hoztak fölszínre, alig lehetséges ugyan, de azért ez anyagnak is sok fölvilágosítást köszönünk, melyek itt érté- kesíthetők. A tartománynak a római kor előtti állapotára az úgy nevezett prae- historicus leletek kezdenek világot vetni. Egy még névtelen nép sírhelyeinek hosszú sora húzódik az Isonzo völgyében fölfelé, de e sírmezók közül még csak egy van kellően kiaknázva. Ez az Idriának az Isonzóba való torkola- tánál fekszik, Tolmeintől délre Santa Lucia mezővárossal átellenben. Valami négyezer sírt bontottak eddig föl, s tartalmukat rendezve a trieszti és bécsi természetrajzi múzeumokba szállították. Ahhoz képest, a mi a hallstatti és watschi temetőkből kikerült, ez a tartalom szegényes; az elégetett holt- testeknek vagy agyagurnákba, vagy a puszta földbe helyezett maradványain kivül részint edényekre, részint bronz ékszerekre, példáúl csattokra, tűkre, gyűrűkre, karpereczekre s más effélére szorítkozik. Sajátságos némely agyag- edénynek benyomott érez szegfejjel vagy pikkelylyel készített díszítése; nem kevésbbé jellemzik e leleteket azon számos csattok, melyeknek félköralakú hajtékán gyűrűk, csengők, apró zörgő fémlapocskák fityegnek. Hasonló tartalmú az ugyanezen néptől és időből származó, Santa Luciától csak két mérföldnyire eső karfreiti temető; ellenben mindkettőtől lényegesen különbözik a keleti irányban egy órányira, Idria de Bazzában levő temető- hely. A mit sírokban rendesen nem szokás keresni, minők : ekevas, sarló, lapát, kapa s más mezőgazdasági szerszám, azt itt bőven találtak, s ha a santa luciai temetőből eddig csak kevés lándzsafej került elő, az idriaiban a fegyver gyakran előfordúl a holttestek mellett. így tehát amazok egy békés, bizonyára a venetekkel rokon néphez, ezek pedig egy harczias fajhoz tartoztak, s csakugyan a sírjaikban előforduló torques-ek (érczből sodrott nyakpereczek) és a sajátos kelta alakú csattok kétségtelenné teszik, hogy itt gallusok (kelták) vannak eltemetve. Habár Aquileja területén eddig a római kor előttről csak kevés tárgy került elő, mindkét időszakból, vagyis (ha szabad így elneveznünk) a venetek, valamint a kelták idejéből mégis ismeretesek különböző leletek. Amabba néhány csatt, üveg- és borostyánkő-gyöngy meg agyagfazék tartozik, melye- ket a szomszédos, a római város éjszaki kapuja mellett fekvő San Stefanóban ástak ki. Az utóbbit viszont éremleletek képviselik : barbár veretű ezüst didrachmák kelta királyok képével s latin betűs föliratokkal, továbbá bronz obolusok, mind a római Aquileja alapítása előtti utolsó ötven esztendőből.