Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

120 fal, melynek felső szélén hamv-vedrek voltak megerősítve, (mert a négy, levehető gúlaalakú tetővel ellátott, üreges sarokpillért hamv-vedreknek is használták) vette körűi a szellős, valami hét méter magas emléket, mely a kerítésen levő föliratok szerint a Krisztus utáni első században épült. Aquileja megmaradt keresztény emlékei építésök idejére nézve, úgy látszik, nyomban követik az ó-koriakat. Mert a baptisterium építése még a negyedik századba tehető ; ez nyolczszögű, eredetileg kupolaszerűén födött tér volt, átmérői irányában eső oldalain fülkékkel s közepén hatszögű keresztelő medenczével, melyet hat gránit oszlopon nyugvó ívcsarnok födött. És ugyanez időből való lehet Krisztusnak Monasteróban talált mono- grammja, mely báró Ritter-Zahony Jenő ajándékából a császári régiség- gyűjteménybe került. Mint a nyugati egyház egyik legrégibb megyéje, melyet rangban csak Róma előzött meg, Aquileja bizonyára már korán kiterjedt keresztény műipar középpontja lehetett. De Attila hadai örökre megtörték (452) nagyságát. Mindazonáltal Niketas érsek Gradóból, hova előde menekült, visszatért régi székhelyére. De száztizenhat évvel később (568) a közeledő longobárdok elől Aquileja első patriarchája, Paulinus, újra Gradóba menekült s utódai állandóan ott laktak. Midőn 606-ban a terület új urai politikai okokból megengedték, hogy Aquilcjában cllenpatriarchát válaszszanak, az ó székvárosnak szárazon és tengeren uralkodó hatalma két felé szakadt s Grado lett örököse a tengeri, a romjaiból újra föltámadt Aquileja pedig a szárazföldi uralomnak. Ekképen alig két mérföldnyi távol- ságban egymástól két patriarcha-székhely alakúit, melyek ellenségeskedéseit semmiféle pápai közvetítés sem tudta kiegyenlíteni. Ez a szakadás, mely kezdettől fogva egyformán beleoltotta mindegyikbe a romlás csiráját, a két város székesegyházában úgy szólván építészeti kifejezést nyert. A gradói dom tervezetében, szerkezetében és díszítésében egészen görög jellegű s valószínűleg azon görög építészek műve, kiket a görög származású Helias patriarcha (571—586) új székhelye földíszítésére hozatott. A templom három hajójú bazilika kereszthajó nélkül, előcsarnokkal, a középhajót bezáró apsissal s néhány lépcsővel emelt, eredetileg márványkorláttal a többi tértől elzárt szentélylyel. Húsz oszlop, melyek feje részben ó-kori épületekből vétetett, tartja a főépület ívezetét. Habár a templom régi ablakai egynek kivételével az apsisban, melyen még látható a kőrácsozat, eltűntek s a falak megfosztvák mozaik és márvány lapjaiktól: megmaradt régi fehér, vörös és fekete kövecskékből kirakott padlója és kárpótlást nyújt annyi sok efféle