Seite - 128 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

128 bennünket, hogy az isztriai bronzkori művelődésre Görögország már igen korán egyenes hatást is gyakorolhatott, s talán némely kereskedelmi szállít- mányok Isztrián át kerültek még Itáliába is. Miféle népség lakott akkoriban Isztriában, kiváltképen pedig szorosabb értelemben véve milyen nemzetiségű volt a castellierék lakossága, megbízhatóan sem itt, sem egyebütt meghatá- rozni képesek nem vagyunk. Elfogadjuk a ligurok, isztriaiak és liburnok reánk maradt neveit a nélkül, hogy tudnók, milyen nyelvbeli törzshöz és fajhoz tartozott egyik vagy másik nép. A halottégetés általános szokása következtében a hamvvedres temetőhelyeken az egykori lakosoknak még csak koponyáira sem találnak, melyek legalább általános fajbeli következ- tetéseket tennének lehetségesekké. A történelem homálya itt is csak a III. században, a rómaiak fölléptével oszlik szét. A Castellieréknek azonban, bár itt-ott még a rómaiak is akadhattak ilyenekre, sőt ostromolhatták is azokat, korábbi időszakból kell származniok, mert római tárgyakat csak nagyon szórványosan találtak bennök. A római kor. Akkoriban, mikor Róma győzedelmes légiói a Pó folyón (Kr. e. 230.) átnyomúltak, Isztriában a Timavustól (Reka) az Arsiáig (Arsa) s az Adria kék hullámaitól az Ocráig (Csicsek földe) azok a merész trák és kelta tengeri rablók laktak, kik „isztriai" közös néven egy néppé olvadtak; az Ocrától az Albius hegyig (Schneeberg) a vad és harczias, fajukra nézve tiszta kelta japydok éltek; végre az Arsiától Tersaticáig (Fiume) és a szigeteken liburnok, e derék s egyszersmind szelíd és vendégszerető tengerész nép, lakoztak. Nesakton elestével (e helység romjai még ma is láthatók Visace mellett, nem messzire a Pola melletti Alturától) bevégződött az az elkesere- dett isztiiai háború, mely Kr. e. 178-tól 177-ig tartott. Ez a háború, melyet Livius olyan remekül írt le, s Hostius római költő is méltónak tartott a megéneklésre, az isztriaiak tengeri kalózkodása, meg a Timavuson át tett berontásaik miatt támadt, melyekkel a 18l-ben alapított Aquileja gyarmatnak állandósítását akarták megakadályozni. Róma Isztriát az Alpe- seken inneni Galliához csatolta, s igyekezett magának a tartomány birtok- lását biztosítani az által, hogy szövetségeseiből erős őrséget hagyott benne, a japydokat (129. évben) leigázta, Tergeste (Trieszt) és Pola katonai gyarmatokat, továbbá a Vena mentén és az Ocra fensíkján a „tabellaeu-kat