Seite - 129 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

129 alapította és Tersaticától Castráig (Heidenschafft) tornyokkal védett kettős sánezot vont, hogy Nauportusnál (Oberlaibach) és Arae Postumiaenél (Adelsberg) az átjárást elzárja. A hol castellierék állottak, castellumokat emeltek, nagy hadi útak építése által is biztosítván azokat. Ezek közül a legfontosabb az aquilejai consuli kerületben, Triesztnél kezdődött, Risanón (Phormion) s Dragognán (Argaon) haladt át és Bűjétől (Bulea) a Quieto (Ningon) völgyébe vonult le ; innen Castellieren át Parenzóba (Colonia Julia) s a Lerne (Linien) túlsó oldalán Vistrón (Valle) és Dignanón (Divi Jani) át Poláig vezetett. Itt szétágazott. Egyik ága (via Flavia) a porta auratától Görög vázák Pizzughiból. indult ki és Medolinóba (Mutila, Portus Flanaticus), a másik a porta geminától indult ki, és Nesaktonon át az Arsa folyóig ért. Isztriát cantonokra (populi), „vicusu-okra és „pagusu-okra osztották föl; a polgárok, bár tetemes adóterhet viseltek, jogokat nem élveztek. Másként bántak a tengerparti városokkal. Ezek határaik birtokában marad- tak, a közvagyon (patrimonium publicum) harmadát kapták és személyes szabadságukat, törvényeiket és intézményeiket is megőrizték ; a kereskedés joga azonban megvonatott tőlük, főképen a miatt, hogy az illyr háború (229) óta a rómaiakkal szövetséges liburnok elleni kalózkodásaiknak gátat vesse- nek. Utóbb, midőn (Kr. e. 50.) a liburnok, az örökké nyugtalan dalmaták ellen oltalmat keresve, Caesarnak meghódoltak, már az egész mai Isztria római uralom alatt állott, mivelhogy a tulajdonképeni Isztria 177-ben, Japydia 129-ben és Liburnia 50-ben annak hatalmába került. Az előbbi T. 17