Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

138 A lakosság vallásossága c korszakban remek bazilikák építésében nyil- vánult; különös figyelemre méltó ezek közt a Szent Mária Formosa templom, melyet Polában szent Maximianus, a város polgára és ravennai érsek emelt, továbbá a Basilica Euphrasiana Parenzóban, melyet Euphrasius püspök 550 táján építtetett. De csakhamar érezte ez a tartomány is a népvándorlás következményeit. Mikor a longobárdok Pannoniából eltávoztak, ledőlt az utolsó korlát is, mely a szlávokat és avarokat Isztriától távol tartotta, s a 601-ik évvel kezdődnek azok a betörések, melyek, rövid időközökben folyton megújulva, különösen a félszigetnek belső és hegyes vidékét pusztították. 588-ban és 600-ban a longobárdok is betörtek, hogy erőszakkal elfoglalják a tarto- mányt, mi azonban csak Aistulf király alatt 752-ben sikerűit. De Isztria nem sokáig maradt a longobárdoké, mert, mikor ezeket 773-ban Nagy Károly legyőzte, ismét a bizancziak kezébe jutott. Míg azonban a nép a görögökhöz szított : a papság itt is a frankok pártjára állt s a polgári és a püspöki, a frank és a bizanczi párt közt olyan fokra hágott az elkeseredés, hogy Mauritius püspököt, ki abban a gyanúban állott, hogy Isztriát Nagy Károly kezére akarja játszani, elfogták s megfosztották szeme világától. De a bűntett csak siettette az eldöntést, mert Adorján pápa ösztön- zésére a frankok még 789-ben elfoglalták a tartományt. A frankok bejövetele után megszilárdúlt a hűbériség intézménye is, a mely kettős teherként nehezedett a népre, mely nyolezszáz évnél tovább önállóan, saját törvényei szerint és saját hatóságaival kormányozta magát. Ezenkívül a városoktól elvették területök egy részét, mely addig tulajdonuk volt s szláv gyarmatosoknak adták, kik idegenek és pogányok voltak. Panaszaival a nép a császárhoz fordúlt, ki Isztriába három követet küldött ; ezek Risanóban, Capo dìstria területén tartománygyűlést tartottak (804-ben) s az isztriaiak sérelmeinek meghallgatása után enyhíteni igyekeztek a nép terhein. A városok visszakapták jogaik egy részét s újra megválaszthatták régi hatóságaikat, de birtokukat s a vidéki községek fölötti joghatóságot már nem nyerték vissza. Hasztalan is kisérlették meg olyan kormányformák fentartását, melyek ellenkeztek a kor szellemével; a Bizancztól való elszakadás s a Karoling uralom alá jutás kikerűlhetetlenné tette a régi városi önkormányzat össze- omlását s az új hűbér-rendszer megszilárdúlását. Mindazonáltal az isztriai városokban fenmaradt néhány helyhatósági tisztség és intézmény s azokkal