Seite - 140 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

140 családból származó őrgrófok, 1120 óta a Sponhcimok krainburgi ága s 1173 óta az Andechs-Merani urak hűbérbirtoka volt. Mind c fejedelmek bőkezűek voltak az egyház irányában s védték, gyarapították jószágait és jogait. Az isztriai püspökök dúsan részesültek hűbéradományban s számos kiváltságot és szabadalmat kaptak. Az aquilejai patriarchának s főleg a freisingi püspöknek is sok hűbérbirtoka volt Isztriá- ban. Polai területen a ravennai érseknek volt sok jószága s a város fölött ő gyakorolta másod fokban a joghatóságot. Az említett fejedelmek, kik különböző időben uralkodtak Isztriában, mikor a tartomány területén tartózkodtak, nagyon szívükön hordták a köz- nyugalmat s biztosítására erélyes intézkedéseket tettek. E tekintetben ismeretes az a szerződés, melyre 1060 táján Udalrik isztriai őrgróf, Engel- bert gróf. a püspökök és nemesek esküt tettek, hogy megtartják „bonum statum et honorem totius Hystriac*. De a herczegeket és őrgrófokat nagyon sokszor más ügyek másutt foglalkoztattak, különösen azok a küzdelmek, melyek akkor Németországban folytak. Az isztriai városok magukra hagyatva, fölhasználták a körülmények kedvezését; minthogy a tengeren a biztonságot kalózok nem veszélyeztették többé s a politikai helyzet is jóra fordúlt, kereskedésüket igyekeztek kiter- jeszteni s Ragusa, Trau, Spalato és más városokkal kereskedelmi érdekeik védelmére szerződéseket kötöttek. Ez növelte a városok lakosságának számát, a gazdagságot s erejök tudatát; így történt, hogy a maguk tengerének urai akartak lenni s Velenczének csak kelletlenül adták meg azt a jogot, hogy a tengeri rendőri teendőket a felső Adrián ő végezze s kikötőikben szabadon, adó- és vámfizetés nélkül kereskedhessék. Úgy látszik, hogy Pola, mely még mindig főhelye és legfontosabb városa volt Isztriának, azt a szándékot táplálta, hogy a tengeri városok szövetségének élére áll. Ez összeütközésbe hozta a köztársasággal, melyre az isztriai tengermellék birtoka nélkülözhetetlen volt, mert rászorűlt kikötőire, tengerészeire és erdőségeire, hogy fentartsa uralmát a Felső-Adrián. Az isztriaiak gyakori kalózkodásaikkal alkalmas ürügyet szolgáltattak a köztársaságnak a háborúra; velenczei hadsereg nyomúlt Pola ellen, mely nem bírva magát védeni, kénytelen volt nemcsak a régi szerződéseket meg- újítani, hanem évi adót is fizetni s megesküdni, hogy Velencze hadjárataiban meghatározott számú hajókkal részt vesz. A velenczei hajóraj megjelenésekor a többi isztriai városok is hasonló kötelezettségeket vállaltak. Ezzel Velencze,