Seite - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

141 mely 933-ban azt az Ígéretet kapta, hogy Isztria hajóhada sohasem fog az ő ártalmára használtatni, 1149-töl kezdve e hajóhaddal már maga rendelkezett. Ennek fejében a köztársaság viszont igérte, hogy a városokat teljes erejével támogatja bárkivel szemben. Velencze oltalma alatt ezek még nagyobb buzgalommal adták magukat a kereskedésre s az adriai tengerparti váro- sokkal már előbb kötött szerződések most külön okiratokban erősíttettek meg és bővíttettek ki. Ilyen külön szövetségre lépett 1188-ban Rovigno Ragusával, 1192-ben Pirano Spalatóval, 1219-ben Capo d'Istria Trauval. Isztria belsejének állapotai az 1000—1200. évek közti békekorszakban szintén javultak. Ez időben a fejedelmek ösztönzésére, kik közül némelyik Karinthia vagy Krajna ura is volt, e tartományokból számos szláv család telepedett le Isztriában. De a benne uralkodó hűbérrendszer ekkor is gátul szolgált minden szabad fejlődésnek, míg ellenben a Tengermelléken a köz- ségek önállósága mindenütt túlsúlyra vergődött. A szabadság azon szelleméből, mely az isztriaiakat az előbbi évtizedek- ben arra sarkalta, hogy kereskedelemben és hajózásban önállóságra töre- kedjenek, fakadtak később azok a törekvések is, hogy a városok fölötti felsőbbségi jogokat kiragadják az őrgrófok és püspökök kezéből s a köz- ségekre ruházzák. A felsőolaszországi városok és a császár közt folyó küzdelmek nem maradtak hatás nélkül Isztria községeire, melyekben a nép sohasem szűnt meg résztvenni a közdolgokban, melyekben továbbá a még mindig uralkodó római műveltség, a szemben fekvő városokkal, főleg Velenczével való folytonos összeköttetés s a lakosok tengerész hajlamai ébren tartották a szabadság és függetlenség szellemét. A konstanczi béke után (1183), melyre Andechs Berthold isztriai őrgróf szintén esküt tett, e városok is teljes önállóságot, consulaik és polgármestereik szabad válasz- tását követelték. De az isztriai őrgrófok minden erejökkel ellent állottak a városi önkormányzat kiterjesztésének, miért is kemény tusák támadtak köztük és a városok közt. Ilyen állapotban volt Isztria, mikor IV. Andechs Henrik sváb Fülöp király meggyilkolásában bűnrészességgel gyanúsíttatván, letétetett s az őrgrófság 1209-ben hűbérűl Volcher aquilejai patriarcha kezére jutott. De a patriarchák nem az egész félszigetet birták s az okiratok Isztria őrgrófságot és Isztria grófságot említenek. Minő jelentőségük volt e czímek- nek a XI. és XII. században, midőn egyszerre találkozunk őrgrófokkal és grófokkal, s vájjon különböző területeket, vagy pedig csak a joghatóságban