Seite - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

142 való különbségeket jelentenek-e: az még nincs kiderítve. De a XIII. szá- zadban, melyben a tartomány a patriarchákra szállt, e czímek már két egymástól teljesen elvált területet jeleznek. Az „őrgrófság" tette a félsziget azon egész részét, mely az aquilejai patriarcháké volt, s melyet helyetteseik, kiket őrgrófoknak neveztek s kik Capo d'Istriában székeltek, kormányoztak; e terület nagyobb részt a tenger- parti városokból állt. Ellenben a „grófság", melynek főhelye Pisino volt, magában foglalta e város egész területét a Monte Maggioreig és a Dragogna, a Quieto és az Arsa felső völgyeiig. Leginkább püspöki hűbérekből, nemes urak váraiból és falusi községekből állt; szorosan hűbéri szellemben kor- mányoztatott s ellentéte volt az őrgrófságnak nem csupán fekvésére és kormányalakjára, hanem lakosságára nézve is, mely az őrgrófságban több- nyire olasz, itt pedig leginkább szláv volt. A grófság a görczi grófok birtokába jutott. Az aquilejai patriarchák uralma alatt a helyhatósági és hűbérrendszer közt éles összeütközés támadt s az egész XIII. század tele volt háborúsággal, melyet csak időnként szakított félbe rövid fegyvernyugvás. A patriarchák hűbérúri jogaiknak teljes érvényt akarván szerezni, kemény fenyegetésekkel tilalmazták alattvalóikat, hogy Vclenczének adót fizessenek; e mellett megvonták a községektől polgármestereik szabad választását s korlátolták önállóságukat. Isztriának nem volt fővárosa; minthogy ugyanannyi középpontja volt, a hány város találtatott benne, a háború apró küzdelmek egész sorára forgácsolódott szét. A fenyegetett városok könnyen segítséget találtak Velenczénél; de, mikor a patriarcha engedményeket tett nekik s ők nem féltek többé, hogy elvesztik önállóságukat, a Velenczétől való fölszabadúlást próbálták meg. Ez azonban erőszakkal fékezte meg őket s új szerzeményei biztosítására háborút kezdett a patriarchával. A városok és a patriarcha közti háborúkhoz járúltak a városoknak egymással vívott harczai, valamint a belső tusák, melyek minden községben a helyhatósági-welf és a hűbéres-ghibellin párt közt folytak, s a szerint, a mint egyik-másik párt felülkerekedett, tértek át a városok a patriarcháktól a velen- czésekhez, vagy ezektől amazokhoz. Pola, midőn 1242-ben a patriarcha párti Sergiek győztek a néppárti Gionatasiakon, megtagadta a velenczésektől az évi adót, mire ezek lerombolták a város falait. A két hatalmas család közötti elkeseredés odáig fajúit, hogy 1271-ben, a nagypénteki körmenet