Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

143 alkalmával a Gionatasiak álnokul megrohanták versenytársaikat s lekasza- bolták mindnyájokat. Midőn a patriarchák hosszadalmas harczok után végre belátták, hogy a lázongó községeket meg nem fékezhetik, alkudozásokba bocsátkoztak s Capo d'Istriát igyekeztek maguknak megnyerni; e városnak engedték át Bűje, Pinguente és más területek fölött az uralmat. Capo d'Istria a hatalmas védelmet ekkor arra akarta használni, hogy a többi területeket is hatalma alá hajtsa. Először Parenzo ellen nyomult, mely Velencze sege- delmét kérte ki s egészen meghódolt a köztársaságnak. Pisino (Mitterburg) vára és városa 1679 körűi. Parenzo példája válságossá lett a patriarchákra nézve, mert csakhamar buzgó követésre talált. 1269-ben Umago, 1270-ben Cittanova, 1271-ben San Lorenzo vetette magát alá a köztársaságnak. Capo d'Istria viszont a görczi grófokkal lépett szövetségre s 1279-ben szabadulni igyekezett a Velen- czétől való minden függéstől s egyszersmind az összes isztriai városokat rá akarta bírni, hogy Velencze ellen föllázadjanak. De ez idejében fölismerte a veszélyt; tengeren és szárazon megtámadta Capo d'Istriát, bevette, lerombolta falait s teljes meghódolásra kényszerítette. Ezzel a patriarcha pártja teljesen leveretett, Velencze hívei kerekedtek fölül s 1280-ban Isola, 1283-ban Pirano és Rovigno a köztársaság uralma alá került. 1318-ban, utóbb 1328-ban, s végképen 1331-ben Pola is meghódolt a velenczeieknek.