Seite - 149 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

149 épen az Adriának Ausztria kezében levò kikötői voltak, minek következté- ben a Habsburgok kifogást tettek Velenczének ez egyedárúsága ellen, s azt akarták, hogy a hajózás a tengeren szabad legyen. Ez ellentétek még élesebbekké váltak, mikor Velencze a felső Adrián való kereskedést újabb korlátozásokkal terhelte a végből, hogy az uszkóko- kat leverje, kik 1537-ben Segnában megtelepedtek s kalózkodásaikkal háborgatták a quarnerói és a közeli szigeteket. A köztársaság a gráczi kormánytól azt követelte, semmisítse meg azt a kalózfészket; az osztrákok azonban csak a külszínt akarták megóvni, máskülönben kevés jó indúlatot tápláltak Velencze érdekei iránt. Ez viszont az osztrák hajókat kezdte elfogdosni. De mennél erélyesebb óvatossági intézkedéseket tett, annál vak- merőbbekké váltak az uszkókok támadásai, kik Rovignót, Vegliát, Albonát, Fianonát, Osserót meg-megsarczolták. Velencze azzal állt boszút, hogy a Quarnero mentén levő osztrák területeket tűzzel-vassal pusztította. Mikor pedig a kalózok előtt a sík tengerre vezető összes útakat elzárta, azok átkeltek a Karszt magaslatain és betörtek a velenczei Isztriába, gyilkolással és égetéssel jelezve útjokat. A velenczeiek viszont a grófságon gyakoroltak kegyetlen forbátot. Végre is háborúra került a dolog. 1615 novemberben az osztrákok Zaulénél megverték a velenczei helytartót s elárasztották az egész velenczei Isztriát. A következő évben azonban az osztrákok kiűzettek s ekkor meg a velenczeiek a grófságot pusztították. A madridi béke 1617-ben véget vetett ez iszonyú rombolásnak; az uszkókokat az ország belsejében telepítették meg, a hódított területeket kiadták, de az Adriai tengeren való kereskedés ügyét ekkor sem döntötték el, hanem egy későbbi kongresszusra halasztották. De nem ily kongresszus hozta meg az eldöntést, hanem a következő évtizedek eseményei, melyek Velenczét az Ausztriához való csatlakozásra kényszerítették, a mely Savoyai Jenő diadalai által a Balkán-félszigeten, az utrechti békében pedig Olasz- országban emelkedett uralomra. VI. Károly császár ügyesen föl tudta a változott és reá nézve kedvező politikai állapotokat használni. 1717-ki pátensében az Adriai tengeren való hajózást szabadnak nyilvánította, s két évvel később Triesztet és Fiumét szabad kikötővé tette. Ez időtől fogva Velencze nem vitt többé vezér- szerepet az eseményekben. Az állandó háborúk szertelenül károsan hatottak az egész tartományra. Ehhez járúltak a pusztító járványok, melyek közt az utolsó, az 1630-ki volt