Seite - 151 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

151 a polgári Horvátországhoz csatolták, mely szintén az említett hét tartomány közé tartozott. De Napoleonnak nem volt ideje szervezni ez új alkotását, mert már 1813 őszén, a lipcsei csata után egész Isztriát megszállták az osztrák hadak; fölkelő csapatok könnyítették meg nekik a francziák kiűzését, s így az egész tartomány Ausztria uralma alá jutott. A kormány számba vette az ellentétet, mely Isztria két része: az örgrófság és a grófság közt fennállt s melyet Pola 1800 körűi. egy részt a történeti fejlődés teljes különbsége, más részt a néprajzi és politikai állapotok idéztek elő. Mind a két területnek külön kormányzatot adott tehát, s különböző kerületekhez osztotta be őket; az előbb velenczei Isztriának nagyobb részét a „trieszti kerülettt-hez csatolta (mely ezen kivűl még Triesztet s az egész tengermelléket az Aussa vizéig foglalta magába), a másikat a Quarnero szigeteivel a „fiumei kerülettt-be foglalta össze. Mikor ez utóbbit 1822-ben feloszlatták, a hozzá tartozó isztriai járásokból a „pisinói kerület44 alakúit. De 1825-ben mindkét Isztriát „isztriai kerületu-té egye- sítették, melynek főhelye Pisino volt. Ugyanekkor az egyházi beosztást is módosították. Még 1815-ben egyesítették az osserói egyházmegyét a