Seite - 171 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

171 meg az oly községeket, melyeknek papja iránt ellenséges indulatot táplálnak. Vannak viszont olyan papok is, a kik iránt a parasztok különös bizalommal viseltetnek azért, mert azt hiszik róluk, hogy olyan kiváló csodatevő erővel bíró imádságokat tudnak, melyek a szokásos zivatar elé való harangozásnál és szentelt barka égetésnél is biztosabban megvédik a vetést minden kártól. Általánosan el van terjedve az a hiedelelem is, hogy a lidércz- vagy boszorkánynyomást éjjelenkint velük született hajlamból nyugtalanul bolyongó s embertársaiknak öntudatlanul ártó emberek okozzák. Az ilyeneket, ha férfiak, vijedomac, ha nők, vose a néven nevezik a szlovének, míg a friau- liaknál amazoknak ehialehiut, emezeknek pedig mora a nevük, s a mint mondják, már az újszülöttön csalhatatlan jelről föl lehet ismerni, vájjon nem lesz-e lidércz belőle. Az így megjelölt gyermeket azzal lehet az átok alól föloldani, hogy nem az ajtón viszik ki, hanem az ablakon át adják ki, mikor keresztelni viszik. Mások meg azt tartják, hogy hét napos, hét hetes és hét éves korában bizonyos imádságokkal kell a fölötte lebegő végzetet elhárítani. A tolmeini kerületben azt hiszik, hogy a vijedomac és vosca nevű lidérczek éjente kercsztútakon találkoznak s égő üszkökkel oly kegyetlenül elverik egymást, hogy kezeik, lábaik, füleik s egyéb testrészeik hevernek szanaszét dulakodásuk helyén. Napfölkelte előtt azonban az egymáson ejtett sebek és csonkítások megint begyógyulnak, illetőleg a levágott testrészek újra kinőnek. Egyszer valaki ily alkalommal megleste őket s hamarjában fölkapta és eldugta egy lidérczlánynak a levágott kezét. A mint a dulakodók a kéz eltűntét észrevették, egy bodzabokor ágából hamarosan kezet faragtak s azzal ütötték helyre társuk csonkaságát. A morát a néphit igen gonosz indúlatúnak tartja; különös kedve telik abban, hogy az újszülött gyermekek vérét kiszíjja. Mielőtt a szlovénektől egy időre elbúcsúznánk, említsük még meg, V hogy az Idria völgyében fekvő Sebrelje lakói a görczi szlovének közt ugyanolyan hírben állnak, mint a németeknél a schildburgiak. így pl. azt mesélik róluk, hogy a hold visszatükröződő képét óriási sajtnak nézvén, ki akarták halászni az Idriából. Máskor meg arról tanácskoztak, hogyan lehetne templomukat olcsó költséggel kitágítani. Ekkor egy köztük járó idegen azt tanácsolta nekik, hogy vessék le künn a templom előtt kabát- jaikat, aztán menjenek be s vessék neki vállaikat a templom falának, míg azt nem kiáltja nekik, hogy elég. Tetszett nekik a tanács s mindjárt hozzá is láttak a munkához. Egész erejükkel neki dülleszkedtek a falaknak, s csak 22*