Seite - 177 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

177 kelletlenül fogadták őket s csak azon Ígéretük mellett adtak nekik szállást, hogy másnap a cséplésnél segíteni fognak. A vacsora sem volt valami bőséges, a hálóhely meg vajmi kemény, s reggel felé nem a legbarátságosabb módon figyelmeztették a vendégeket igéretükre. Krisztus kiment az udvarra s a körülállók rémületére felgyújtotta a kazlakat; de — oh, csodák csodája! — a lobogó lángok semmit meg nem emésztettek, hanem szépen elválasztották a szemet a szalmától, s az egész nagy munka rövid idő alatt minden fáradság nélkül meg volt téve. Az özvegy parasztasszony, kinek vendégei voltak, még csak köszönetet sem mondva eresztette útjokra az Urat és kísérőit. Oda gondolt, hogy ezt az eljárást ő is utánozza, de most bezzeg igazában megégett a termés. Az Üdvözítő azonban, ki az asszonyt nem akarta túlságos kemény büntetéssel sújtani, úgy intézte a dolgot, hogy a meg- szenesedett s összezsugorodott búza ehető és csírázásra alkalmas maradt, s azóta terem a tartományban tatárka, mely a gabona learatása után ugyan- azon földön még egy aratást enged a gazdájának. Az ördög egyszer a medeai hegy környékén garázdálkodott. Ez a hegy egészen magánosan áll Olaszország határához közel a nyugat felé kiterjesz- kedő nagy síkság közepette. Szüntelen zaklatta a gonosz a hegy oldalában dolgozó kőfejtőket s minden kigondolható módon zavarta őket munkájukban. Majd vízzel borította el az egész bányát, majd óriási sziklákkal zárta el annak bejáratait, majd meg az egész hegyen szanaszét szórta a munkások ott hagyott szerszámait. Végre rájöttek e gonosztettek szerzőjére s elhatározták, hogy a hegy tetején egy kápolnát építenek Szent Antalnak s az ő oltalmába ajánlják magukat. Az ördögöt aggasztotta ez a tervük, melynek sikere az ő garázdálkodásának útját állotta volna, s meg is tett mindent, hogy annak valósítását minden hatalmában álló módon meggátolja. A mit a kőmívesek napközben építettek, ő azt éjjel mindig lerombolta; de Szent Antal sem hagyta a maga pártfogoltjait s kora hajnalban mindig helyreütötte az ördög okozta károkat. A gonosz lélek, a mi erőszakkal nem sikerűit, most csellel próbálta elérni. Hosszú ruhába öltözve, hogy tisztesebb külseje legyen, Szent Antal elé ment s így szólt hozzá: „En már régebben lefoglaltam a magam számára egy darab földet e hegyen, a melyre te most templomot akarsz magadnak építtetni. Lásd, én azt ajánlom neked, hogy ne veszekedjünk e dolog miatt, hanem bízzuk a sorsra, hogy kié legyen ez a kis földdarab". Szent Antal úgy tett, mintha nem tudná, kivel van dolga, s beleegyezett az ördög ajánlatába. A kisértő most azt javasolta, hogv menjenek föl mindketten a csak nem rég T. 23