Seite - 178 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10
Bild der Seite - 178 -
Text der Seite - 178 -
178
betetőzött templom födelére s onnan ugorjanak le. A ki messzibbre ugrik,
azé legyen a vitás hely. Arra is ráállott a szent, s egy nagy ugrással lent
termett, holott az ördögnek a lába beleakadt a szokatlan hosszú ruhába, s
kegyetlenül elvágódott a földön. Megszégyenülten elsomfordált, s azóta
nem is látták azon a helyen. Szent Antal kápolnája még ma is fennáll a
hegytetőn s uralkodik a köröskörül szélesen elterülő síkság fölött. A vidék
vén anyókái pedig a templom előtti kemény kőtalajban minden áron látni
akarják a szent ugrásának és az ördög lezuhanásának nyomait.
A tartományt ért legnagyobb viszontagságról beszél az aquilejai Pozzo
d'oro nevű mély kút legendája. Ebbe a kútba rejtették a város elfoglalása
előtti este kincseiket a gazdagok, hogy Attila hunjainak elvonúlása után
majd újra kivegyék onnan. Aquileja azonban nem támadt föl többé hamvai-
ból, s polgárait vagy az ellenség hányta kardélre, vagy úgy elmenekültek,
hogy soha sem tértek többé vissza, s a Pozzo d'oro-t még máig se találta
meg senki. A létezése felől való hit azonban még ma is él, s még nem
oly régen is minden Aquilejában vagy környékén eladott telekről, vagy
földbirtokról szóló szerződésbe beírták, hogy a Pozzo d'oro, ha esetleg
megtaláltatnék, nem lesz beleértve az eladott telekbe.
A medeai hegyhez is fűződik Aquileja elestének némely emléke.
A hagyomány szerint ugyanis e hegy tetején állottak Attila sátrai, s míg
az égő városban ezrek életét és az emberi kéz legremekebb alkotásait
pusztították el az éjjeli eget vörösre festő lángok, az alatt a hun fejedelem
kíséretével vad diadalmi tort ült, s állítólag elégülten legeltette szemeit
a szörnyű pusztúláson. E hegyhez azonban még régebbi idők emléke is
fűződik. Ehhez és a Karszt üregeiből zúgó áradattal előtörő s rövid útja
után az Adriába szakadó titokzatos Timavo folyóhoz kapcsolódnak Európa
legrégibb mythosai. A hegy belsejében egy hatalmas asszony lakik. Már a
hegy lábánál fekvő helység neve is a mindenféle varázslatban jártas kolchisi
királyleányt juttatja eszünkbe, ki szívének s az arany gyapjúnak elrablóját
egész idáig követte apja országából, s azt tartja a rege, hogy a hegy kőze-
tének hasadékait betöltő vörös föld csak azon nap óta ilyen, a mikor Jason
gyermekeinek vérét beitta, kiket Medea ölt meg.
A Timavo partjáról bocsátották ismét vízre a Jason vezérelte argonauták
hajóikat, miután azokat Aemonától idáig véghetetlen fáradsággal száraz-
földön szállították; ugyancsak a Timavo partján kötött ki az Ilionból
menekült Antenor is kísérőivel, a henetekkel; később meg szintén a trójai
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék)
- Band
- 10
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.02 x 22.23 cm
- Seiten
- 404
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch