Seite - 186 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

186 templom, vagy valami régi várrom körűi sűrűn csoportosulnak többnyire valamely hegytetőn a nem igen tágas házikók, melyek körűi gyakran még láthatók a falu egykori kőkerítésének omladékai. Ezt az építésmódot az elmúlt századok folyamán gyakorta ismétlődő ellenséges berohanások tették szükségessé, legutóbb egy részt különösen a törökök, más részt pedig a velenczések támadásai. Görcz környékén és a Wippach-völgyben a friauli építkezéstől a Karszt vidékihez való átmenetet látjuk. Itt főleg az egykori községi legelőknek utóbbi időben történt fölosztása következtében gyakoriabbak a magánosan álló, szétszórt lakóházak, melyek különben is igen jól megegyeznek a szláv népjellemmel. A görczi felföld egyébként is már hegyvidéki jellegű s ehhez képest részben oly vonásai vannak, melyek az osztrák Alpes-vidékek közös sajátságai. Kisebb zárt falvak mellett e tájon már régóta voltak nagyobb számú szétszórt udvarházak, melyeknek mohlepte s kőlapokkal szegélyzett szalmatetői jókora magasságig láthatók mindenfelé a hegyeken. Feltűnő a régi várak hiánya; ilyen vár az egész Isonzo-völgy hoszszában soha sem volt több kettőnél, ú. m. a tolmeini kastély és a flitschi völgy- torkolatot elzáró erősség. Duinón, Monfalconén és a történelmi nevezetességű cormonsi várkastélyon kivűl még Reifenbcrg jókarban lévő hatalmas vára említhető, a mely meredek magaslatról tekint le a Brenizza-völgyre. Az öszvér, mely még egy emberöltővel ez előtt az Idria és a Baia völgyében, s az ezek közt fekvő felföldön majdnem egyedüli teherszállító volt, ma már a kocsival járható útak elszaporodtával eltűnt. Jól megrakott terhes kocsik járnak-kelnek az összes völgyekben, a marhatenyésztés és gyümölcstermesztés árúczikkeit hordva a tartományi fővárosba, honnan gabonával és iparczikkekkcl, meg gyarmatárúkkal térnek vissza a belső vidékekre. A földmíves ember hozzá lévén szokva, hogy szénabetakarítás idején súlyos terheket hordva jár a meredek és köves lejtőkön, hegymászó botjára támaszkodva s vállán hátikosarat, vagy a sajátszerű, juhbőrből készült zsákot emelve, nehézkes léptekkel halad útján. De azért a fürge zergék s félénken megriadó őzek után járva s a vadat néha fegyverviselési engedély nélkül és idegen vadászterületen is üldözve, gyorsan és könnyedén is tud szikláról-sziklára szökellni háncsból font fatalpú czipőiben. A friauli síkság szép rendben tartott országútjain a szélesen és magasan megrakott, lassan és ingadozva haladó négyökrös szénás- és gabnásszekerek mellett nemes vérű és kitartó friauli lovaktól vont egyfogatú kocsik ügetnek nyíl-