Seite - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

190 rendesen a másik fél sem marad adós a felelettel. Leggyakoribb tárgyuk a katonasághoz behítt legény és szeretője válásának fájdalma. Ilyen a következő friauli dal is, mely egyenesen a nép ajkáról van ellesve: Villotte furlane. Lis fantatis. I fantaz. Dugg mi dis, che soi allegre Mal mio cur nissun mei viod, La passión, che io hai tal stomi, Nissun mai no me la viod. Ind'hai trattis tantis lagrimis, Che inviàvin un mulin, La me vite si consume Comme il ueli tal lumin. Chel ninin color di rose, Ch'ai sarà lontan di me, Che se lui al mi bandone, Oh, ce mai sarà di me. Se savessis, o chiars zovins, Ce che son suspirs d'amor: E si mur, si va sott tiare, E anchiamo si sint dolor. Dui di mé, dui dé mé vite, Dui di mé tant zovinin, Doi la muort a mé morose, Seo tiri il numar prin! Fuàrs domàn partis, voi vie, Puarin disfortunat: Il miò cur a ti tei doni, E tu tenlu conservai. Fantazzinis fait crosettis, Che i fantaz s'in van soldaz, Avvodaisi a zuez e gobbos, Chialzumiz e struppiaz. Ce suspirs di lontananze: E l'amor ce mai sarà: Se da te sarà costanze, Ca di me non manchiarà. Magyarul : Friauli népdal. A lányok. Azt hiszitek, vidám vagyok, Mert szivembe nem láthattok; Bánatomat szivem mélyén Nem láthatja senki, csak én. Könyeimnek hő patakja, Egy malmot is elhajthatna. Úgy fogy éltem bánatomban, Mint az olaj a lámpában. Az a rózsás arczú legény, Messzire megy tőlem, szegény! Hogyha ő is elhagy engem, Nem tudom, mi lesz belőlem. A legények. Szánó könyet ejtsen értem, A ki látja ifjú éltem. Meghal értem az én rózsám, Ha rám jut a legelső szám. Tán már holnap el kell mennem, Óh, én szegény, szerencsétlen! A szivemet nálad hagyom, Tartsd meg híven, én galambom ! Lányok, nektek befellegzett! A ki legény, katona lett. Sántát, bénát válogathat, Kinek férj kell ; más nem akad.