Seite - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

202 pályára. Minden pénteken s Ö Felsége születésnapjának előestején alig várja azt az idót, mikor a katonabanda a főtérről a Via della sanitàri, a Corsőn, a San Antonio útczán és a Via Casermdn végig harsogó zeneszóval tér vissza a kaszárnyába. A zenészek előtt és után tömérdek mulo halad katonalépésben, mintha csak a legszigorúbb káplár hosszas oktatása alól kerültek volna ki. Triesztben és Isztria némely városaiban vízkereszt egész hetében esténként fiúk és leányok csapatai járják végig a várost apró lámpásokat hordozva s a házak kapualjában letérdelve, zsolozsmát énekelnek a három király tiszteletére, a miért aztán némi pénzajándékot kérnek a házbeliektól. Koldúló énekük előbb elmondja, hogy Krisztus szegényen született, szegé- nyen élt és a keresztfán halt meg; a vége azonban nem egészen ilyen jámbor, mert, míg a szíves adakozóknak azt kívánják benne, hogy annyi angyal vigye őket az égbe, a hány lyuk van a szitán : addig a kemény szívű fösvényt annyi ördöggel vitetik a pokolba, a hány szeg van a ház kapujába verve. Nagycsütörtökön és nagypénteken a trieszti mulo egy, már jóval előbb elkészített nagyobbfajta ládában „szent sírt" állít s azzal a leglátoga- tottabb útezák szögletein foglal helyet. Majdnem minden második lépésnél egy-egy előre nyújtott kéz háborgatja a járó-kelőket a következő kérés kiséretében : La prego un soldo pal santo sepulcro (kérek egy krajezárt a szent sírra). Míg Triesztben csak úgy, mint a monarchia egyéb részeiben, a nagyszombati feltámadási körmenetet tartják nagy ünnepléssel: addig Isztriában a nagypénteki körmenet szokásos. A különféle vallásos egyesületek tagjai e körmeneten régi velenczei szokás szerint fekete, sárga, fehér, vörös, hamuszín vagy violaszínű hosszú köntösben jelennek meg. A templomi zászlók ritkák Isztriában; azok helyett inkább óriási faragott képeket, meg vastag és szálas viaszfáklyákat (cirii) látni a körmeneteken, mely utóbbiak részben még a velenczei köztársaság idejéből valók. Isztria némely vidékén a könyörgő napi körmenetek valóságos útazások. Búzaszentelő, vagyis Szent Márk napján s az áldozócsütörtök előtti három napon a Mindenszentek litaniájának éneklése mellett fölkerekednek a hívek papjukkal s rendesen valamely igen távoli templomba mennek misét hallgatni. Útközben a pap több evangéliumot és imádságot olvas s a körmeneti kereszttel a négy világtáj felé fordúlva ördögűző áldást mond, könyörögvén, hogy az Isten a vetéseket és ültetvényeket jégesőtől s egyéb elemi csapásoktól, hernyóktól