Seite - 215 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

215 s a rövid, testhez álló barna kabát. A nők szoknyát s vállfűzőt, fejükön pedig széles karimájú kalapot viselnek. Clierso szigetén többféle viseletet láthatni, s némely helyütt különösen a nőké igazán festői. Az ide való asszonyok koszorú alakba font hajukat vörös fejkendővel födik le, hímzéssel szegett ujjú fehér inget, vörös mellényt, rövid tarka szoknyát, nyakukon három-négy sor gyöngyöt s keblükön rozmarin-bokrétát viselnek. Öszvérrel vásárra menő csics. A mit a szigetlakók foglalkozásáról mondtunk, általában ugyanazt ismételhetnők a félsziget keleti partján fekvő Berzec, Moséenice, Lovran és Veprinac községeket illetőleg is, hol többnyire a nők mivelik a földet a mellett, hogy még a gyapjú szövésével is foglalkoznak, míg a férfiak nagyobb részt a tengeren járnak. Voloska és Opatija (Abbazia) lakói ez előtt majdnem kivétel nélkül csupa tengerészek voltak s nagy többségük még ma is az. Isztria horvátjai közül Kastavban (Castua) van legtöbb mesterember. De ezeknek sem kizárólagos foglalkozásuk a kézmívesség, mert majdnem mindnyájan földmívelők is egyúttal. Csakhogy a föld, jóllehet igazán minden tenyérnyi darabkáját a lehető legjobban fölhasználják, olyan köves és olyan sovány, hogy jövedelmével a szegény nép alig éri be egy félévig, s így még