Seite - 221 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

221 tehát a pogány őskor házi oltárán, égő tölgyfa tuskó tüzénél sütnek-főznek ; a háznép a tűzhely körül, mindenesetre pedig, még ha több szobája van is a háznak, a konyhában gyülekezik össze közös imára, mely után az egész napi böjtre bőséges vacsora következik. Az asztal közepén égy szegetlen kenyér van, melybe három szál, késő éjszakáig, vagy az egész éjen át égő gyertya van tűzve. Ezt az úgy nevezett őskenyeret (didnjak) elteszik a következő évre s darabkánként beadják a juhoknak és teheneknek, mikor ellenek, vagy ha valami bajuk támad. Vacsora után „A szeplőtelen Szűz Máriától született Mennyek Királya" kezdetű dicséretet éneklik, s az ifjúság hagyományos karácsonyi játékokat játszik. A játszók ugyanis liszt- és korpa rakásokat halmoznak föl maguk előtt az asztalon s azok egyikébe egy pénzdarabot rejtenek. A pénz azé, a ki eltalálja, hogy melyik rakásba van elrejtve. Karácsony napján szintén dúsabb és jobb az étkezés a szokottnál, s e napon nem mennek a rokonokhoz vagy szomszédokhoz, mint más ünnepeken, látogatóba. A családnak a házon kivűl férjnél levő leánya azonban urával s — ha vannak — gyermekeivel együtt szüleihez megy ebédre, a miért a megelőző napon anyjának finomabb, apjának meg közön- ségesebb lisztből sült s telhetőleg nagy kenyeret küld ajándékba. A karácsonyi napok alatt, különösen Szent István napján és vízkereszt- kor vannak a koleda-járások. Nagyobb részt a már felnőtt ifjúság, néhol pedig meglett férfiak is egy vagy több csoportban sorra járják a falu házait s minden ajtó előtt elzengenek egy karácsonyi éneket, a miért bőkezűen meg- ajándékozzák s borral is megvendégelik őket. A házról-házra járó énekesek egyike köszönetet mond s dús olaj- és borszüretet s általában bő termést és állandó szerencsét kiván a ház lakóinak, kik tako budi (úgy legyen !) szavakkal felelnek a beszédre. Újév napján a gyermekek rendeznek ilyenféle körjáratot. Rozmarin-szálat dugva egy almába, melybe egy- és tízkrajczárosok vannak betűzdelve, házról-házra járnak s mindenütt szerencsét kívánnak és ajándé- kot kérnek. Némely vidéken a gyermekeket aprószentek napján a szőlőkbe küldik, hol vesszőkkel végig verik a tőkéket, ezt énekelve: „Teremj, teremj gyümölcsöt, szép szőlőveszsző, mert különben leütöm a fejedet". Vízkereszt előtti napon a pap a híveinek akármily szanaszét fekvő házait is sorra járja s meghinti szentelt vízzel, a miért mindenütt megajándékozzák. Egyébként e napon minden ház igyekszik szentelt vizet szerezni, melylyel néhol a családfő maga hinti meg házát, istállóját és szántóföldjét. A szentelt víz maradékát gondosan elteszik betegségek vagy haláleset alkalmára.