Seite - 223 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

223 rendesen kora hajnalban tartanak, különösen nagy számban jelennek meg a hajadonok és legények, kik ez alkalomra virágokkal díszítik föl magukat. Az isteni tisztelet után történik a húsvéti kenyér (pogaca), a főtt sódar, a bárány- és fiatal pulykasült, meg a fokhagyma és a torma, nemkülönben a föld első gyümölcseinek megszentelése ; az ily alkalomra sütött bárányok- és pulykáknak is zsengéknek kell lenniök. Ez a szokás szintén a pogánykorből eredő hagyományon alapszik, minthogy hajdan a tavaszi napéjegyenlőség idején a napistennek áldozták föl az állatok és növények zsengéit. A kenyér és a zsengék megáldása után a családtagok imára gyúlnék össze és meg- ízlelik a megszentelt étkeket. A maradék csontokat, tojáshéjakat, kenyér- morzsákat stb. a tűzbe dobják, vagy a vízbe, mely megtisztúl, — vagy a káposztás földre, mely termőbbé lesz tőlük. Űrnapján (tielova), a háziasszonyt kivéve, a ki csak talpra tud állni, mind virágokkal ékesíti föl magát és részt vesz a körmenetben. Az asszonyok és leányok bent a templomban s a körmenet útján letérdelve és mellüket verve a szentséget vivő pap elé szórják mindenféle virágból és fűből kötött bokrétáikat, hogy a sűrű néptömegtől követett pap a virágokra lépjen, vagy legalább megérintse s ez által megáldja azokat. Ezeket az úrnapi virágokat azután gondosan elteszik s fenyegető zivatar előtt a ház ajtaja elé szórnak belőlük, vagy alkalom adtával a betegeket füstölik meg velők. Ugyanígy tesznek a virágvasárnapi szentelt olajágakkal is, melyek egyike rendesen a házastársak ágya fölött függ. Az egyházi évkör utolsó ünnepei Keresztelő Szent János, meg Péter és Pál napja a nyári napfordúlat ideje táján, mely időre a pogánykori naptisztelet fő ünnepe esett. E napok előestején, vagy estején minden falu örömtüzet gyújt a határában lévő hegyen. E máglyához (kries) már hetekkel előbb hordogatják a fiúk a tüzelő anyagot. A faluk népe, kivált fiatalsága e tüzek köré gyülekezik, újjong, dalol és tánezol köröttük s átugrálja a lángokat, ha már kissé lelohadtak. Lássuk most az ember életszakait bölcsőjétől sírjáig követő szokásokat. A nő meddőségét az isztriai szlávok Isten büntetésének tartják s a gyermek- telenségnél nem ismernek nagyobb szerencsétlenséget. A gyermektelenség különben elég ritka dolog. Mikor a nő szülési idejét közeledni érzi, rendesen meggyón és megáldoz, s azután a Boldogságos Szűzhöz imádkozik szerencsés szülésért. Mikor elkezdődnek a vajúdás fájdalmai, ágyba fekszik, s ágyát, ha az a közös lakószobában áll, függönynyel takarják el. Oda aztán senki másnak, még férjének sem, csak egy tapasztaltabb falubeli asszonynak