Seite - 225 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

225 fontos dolog, s kik a maguk részérói főleg arra néznek, hogy „a lány egészséges vérű és jó anyától való" legyen, mert „a hogy az anyja fon, úgy sző a lánya", vagy „lónak nézd a járását, lánynak a származását", meg azt, hogy jó viseletű és dolgos-e. Ekkor a leánykérésre kerül a sor, mely alkalommal a lány szüléi első sorban szintén arra néznek, hogy a legény „egészséges vérből való" legyen. Az első lépéseket rendesen a legénynek valamely idősebb távoli nő rokona teszi meg, hogy előre kipuhatolja a helyzetet. Ha kedvezőnek vélik az eredményt, akkor az ifjúnak néhány korosabb férfi rokona, rendesen a nagybátyja, vagy olykor az atyja is elmegy a lányos házhoz a kérés egyenes előadása végett. Némely vidéken vasárnap és lóháton mennek a kérők, s le sem szállva a lóról, csak künn a ház előtt mondják cl, hogy mi járatban vannak. Következő szerdán már megküldi a lány a legénynek a választ ; beleegyezése esetén bokrétát, ellenkező esetben ürömágacskát csatolván hozzá. Kedvező válaszra azután a legközelebbi vasárnapon a kérők már a legénynyel együtt mennek a ház- hoz, hol dús lakoma mellett értekeznek a teendőkről. Sem a háziasszony, sem a menyasszony nem ül az asztalhoz; amaz csak be-benéz tudakozódni, vájjon minden rendben van-e, a lány pedig úgy sürög-forog s jár ki és be, mintha nem is törődnék a vendégekkel. A vőlegény is csak keveset beszél. E vendégség alkalmával állapítják meg az esküvő napját s a hozományt, mely rendesen egy láda ruhából és fehérneműből, egy új felöltőből s a vőlegény ajándékaiból áll. Már többnyire ilyenkor megajándékozza a legény mátkáját egy kcndőcskével vagy valami ezüst cmléktárgygyal, melyet ezentúl a keblén visel a lány, a ki viszont nem minden elfogúltság nélkül száraz virággal koszorúzza meg jegyesét s a kérőket. A virágokat egész az esküvő utánig szokás viselni. Egyes vidékeken a menyasszony és a vőlegény kiürített boros poharaikat ivás után oly erősen koczintják össze, hogy a poharak darabokra törnek; ezt nevezik ók eljegyzésnek (vjeritba). Castua környékén a menyasszony a ruhásláda helyett fényezett ruhaszekrényt, nyoszolyát, fehérneműt és ruhát, sőt néha pénzt is kap. Ugyanott gyűrűt is szokás a menyasszonynak venni, s az imént leírt lakomával járó eljegyzés (obeéki) is e gyűrűvel történik. Néha a menyasszony is el szokott menni esküvője előtt vőlegénye házába kissé körűinézni (na oglede). A lakodalom előtti napon a hozományért mennek, melyet a násznagyok jelenlétében a varrónők darabonként megbecsülnek. Régebben, a hányszor tíz forintnyi volt az érték, annyi keresztet (tízest) róttak egy rovásfára, melynek egyik T. 29