Seite - 232 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

232 Ugyanily hűséggel és szeretettel csüggnek vallásukon, nemzetiségükön és hazájukon. Hibájokúl kell fölrónunk túlságos vendégeskedéseiket, melyek azonban utóbbi időben megcsappant jómódjukkal együtt most már alább kezdenek szállni. Annál gyakoriabbak ellenben a mértéktelen ivással járó össze- jövetelek, melyek nem ritkán véres verekedéssel végződnek. Boszúálló cselekedetek is történnek, de ritkábban maguk az emberek, mint barmaik vagy ültetvényeik ellen; amazokat agyonverik, emezeket, példáúl a szőlőt, kivagdalják. Altalán véve azonban nem mondható róluk, hogy durvák, megbízhatatlanok és kétszínűek. Annyi bizonyos, hogy a kaputos urak iránt, kik közül már nem egy rászedte őket, legalább a míg ki nem ismerik, azon közmondás szerint viselkednek, hogy: „a hűtlen ember nem érdemel hűséget". De, ha becsületes és igaz embernek ismerték meg az úri embert, akkor ők is őszinték és nyíltak iránta. Pásztomő.