Seite - 235 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

235 polai, meg a parenzói járás horvát lakosságának egy töredékét lehet a stokavacokhoz sorolni. A szlávok nagyobbára falvakban vagy egyes tanyákon laknak. Csak a tartomány keleti partján népesítik vagy kizárólag, vagy majdnem kizárólag a városokat és mezővárosokat (Volosca és Abbazia [Opatija], Lovrava, Moséenice), úgyszintén a parttól kissé belebb eső Kastav (Castua) helységet. A tartomány belsejében Canfanaro mezővárosának, Veglia szigetén Baska (Besca), Vrbenik, Omisalj (Castelmuschio) és Dobrinj (Dobrigno) mező- városoknak van horvát lakosságuk. Az Isztria nyugati partján fekvő váro- sokban, példáúl Muggiában, Capodistria, Isola, Pirano, Umago, Cittanova, Parenzo és Rovignóban, valamint a tartomány belsejének némely városaiban, így Bűje Montonában, Dignanóban, Pinguentében (Buzet) és Portolén (Oprtlje) csak gyér számban vannak, vagy épen nincsenek is horvátok. Azonban az említett városok közül némelyekben a lakosok előtt nem idegen a horvát vagy a szlovén szó, míg viszont az olasz nyelv területe az olasz városok területével a legtöbb esetben véget ér. Albonában (Labin) és külső részeiben sok horvát lakik; Polában számuk az összes lakosságnak közel egy negyedére rúg. Mitterburgban, Chersón, Lussingrandén (Velo selo) és Lussinpiccolóban (Malo selo) ők teszik a lakosság többségét. A szlávok a VII. század elején nyomúltak Isztriába, de nagyobb csapa- tokban érkeztek oda a XVI. és XVII. században is. Erre vonatkozó behatóbb fejtegetés azonban nem tartozik e fejezetbe, melyben csupán annak a meg- állapításáról lehet szó, mennyiben vettek részt Isztria horvátjai és szlovénjei, valamint emezeknek a partvidék többi részén lakó törzsrokonaik a horvát, illetőleg a szlovén irodalom fejlesztésében. És ez a részt ve vés sem csekélynek, sem értéktelennek nem mondható, ha figyelembe veszszük lakó területök csekély terjedelmét és kevés számukat, valamint a mostoha körülményeket, melyek közt letelepedésök óta éltek. A horvát írott emlékek mélyen visszanyúlnak a középkorba. És vala- mint a kereszténység világossága művelődésterjesztő sugarait délkeletről árasztotta éjszak felé Európában, úgy a délkeletnek, a mai Isztria tarto- mánynak jutott a dicsőség, hogy szlávjainak legrégibb írott emlékeit ő mutathassa föl. Akár azért, hogy a Quarnerónak és pompás öbleinek fölséges azúrja, akár, hogy a többnyire derűit, átlátszó ég, mely a tőle körűivett sziget- csoportnak kábítólag szép képe fölött boltozódik, serkentőleg hatott a lako- 30*