Seite - 243 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

243 cittanovai püspök 1783-ban ajánlotta a szerzeteseknek, hogy buzgón ápolják a glagolit írást, és 1762-ben Momianóban megtörtént, hogy Burin, az ottani zupán, arra kérte Leoni cittanovai püspököt, tiltsa meg Brajkovié papnak, hogy vasárnapokon latinul olvassa a misét. Ámde azon kedvezés mellett is, melyben a glagolit írást Isztriában II. Hadrian (868), VIII. János (880), IV. Incze (1243—1254), VIII. Orbán (1623-tól 1643-ig), a Colle- gium de propaganda fide alapítója, és XIV. Benedek pápák részesítették, heves ellenzői is akadtak oly annyira, hogy ma az isztriai száraz földön sokkal csekélyebb területre van szorítva. A glagolit írás nem szorít- kozott csupán az egyházra, hanem kiterjedt a jogi és történeti ira- tokra, rendeletekre, végrendele- tekre és fölírásokra is. E nemben kiváló nyelvemlék az úgy neve- zett „Razvod istrianski", vagyis határszabályozó okirat 1275. év- ből, mely 1576-ból származó másolatban maradt fenn; terje- delmes okirat ez, melylycl a helyszínén tartott bizottsági tár- gyalások alapján megállapították belső Isztria egyes községeinek vitás mesgyéit, melyek részint a mitterburgi gróf uradalmán, részint az aquilejai patriarcha és velenczei köztársaság birtokán feküvének. A tárgyaláson jelen levő három jegyzőnek az volt a föladata, hogy az okiratot az uraság számára németül, a tudósok számára latinúl és a nép számára horvátúl készítse el. E „Razvod44 tizenkét effajta régibb okiratra hivatkozik, melyek közül az első 1027-ig ér vissza. Ez okirat rendkívül fontos nemcsak jogtörténetileg, a mennyiben bizo- nyítja, hogy Isztriában ősrégi szláv községek is voltak, melyeknek a hatá- raikat is kimutatja, hanem mint nyelvemlék is, mint az akkori erkölcsök és szokások, az egyházi állapot, a helyi és családi nevek ismeretének forrása. Egy másik „Razvodtt, mely 1395-ben szabályozza Moscenice és 31* Consul István bibliafordító.