Seite - 245 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

245 részében, a trieszti és görczi területen is mindenütt találni glagolit föl- írásokat. Míg a népszellem folyvást alkotta költeményeit és azokat nemzedékről nemzedékre örökül adta, addig a török háborúk annyira elfoglalták a délszlávok figyelmét, hogy a horvát irodalomnak Isztriában való fejlődése is hosszú ideig szünetelt. A Canfanaróba való Glavinic Ferencz munkái: A szentek élete (Velencze 1628), A négy utolsó dologról (Velencze 1637); a lusinei Butterinitől 1725-ben és Bonicellitől 1762-ben írt gyónt bűnök jegyzéke, a bescai születésű Juranic Antal ferenezrendinek néhány glagolit betűkkel írott liturgiái könyve, az ugyan ő tőle 1789-ben megjelent Kereszténytanítás, Rckmaric Péter osserói püspöknek Velenczében 1804-ben készült katekizmusa, a Kurzböcknél 1802-ben Bécsben megjelent terjedelmes horvát-olasz-német szótár Voltiggi bevezető nyelvtanával, Stancovieh Péter- nek, Isztria Plutarchusának, 1828-ban horvát nyelven kiadott katekizmusa a „Kratak nauk Karstjanski44, a ki (Stancovich) három vaskos kötetben megírta Isztria kiváló férfiainak életrajzát nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül. Mindezek bizonyságot tesznek arról, hogy az irodalmi mozgalom fennállott még olyan korszakban is, melyben látszólag Isztria szlávjai szellemi álomba merültek. Minthogy a glagolit írás mindinkább feledésbe merült, s a szláv hangok gazdagságához szabott új helyesírás a horvát nyelv számára nem keletkezett, megpróbálták, a hogyan lehetett, az olasz helyesírást alkalmazni a szlávra. Mikor azonban az új helyesírás, a Gaj-féle, 1835-ben általánosan elterjedt és az új idő lehellete a népet fölrázta álmából, Isztria szlávjai közt az irodalom terén is új, hatalmas élet pezsdült föl. E helyütt egy férfiút kell említenünk, a ki nem keveset fáradozott azon, hogy népét a szellemi álomból fölrázza, nevezetesen Volaric Ferenczet, a ki 1805-ben Vrbeniken született, és 1877-ben mint székesegyházi prépost Vegliában húnyt el. Irt olvasókönyvet a felnőttek számára (Trieszt 1850), illyr nyelvtant az elemi iskolák számára (Trieszt 1852), és lefordította Galurának „A jó keresztény nevelésről44 czímű munkáját (Trieszt 1852). O mellette említésre méltó földije és kortársa Volaric Mátyás, utolsó idejében chersói plébános, mint erős satiricus. Mint említettük, Isztria szlávjai között, jóllehet az olasz népességgel erősen keveredtek, még a tárgyalt terméketlen korszakban sem halványodott el a nemzeti öntudat, sőt inkább a népköltésnek az ország minden részében