Seite - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

248 legmélyebb tisztelete, valamint a leggondtalanabb anakreoni vidámság; bizonyos humor is van bennök a nélkül, hogy a durvaságba és póriasságba sülyedne. Életbölcseségtől áradó dalok szintén vannak a gyűjteményben. A pompás természeti képek mellett, milyenek Vrbcniken, Chersón, Lussin- ban és kivált a quarnerói szigetek gyöngyében, Cassionéban (Kosljun), a Veglia mellett fekvő pontéi öbölben láthatók, nincs hiány annak humoros előadásában sem, hogy mi jó és rosz tulajdonságuk van egyes helyeken a leányoknak és legényeknek. Lakodalmi, bor- és újévi (koledve) dalok nagy számmal vannak. Gyermekdalokat játék vagy kisdedaltatás közben, kesergő énekeket (naricaljke) temetések alkalmával énekelnek, még pedig cmilye- neket, miként a régi rómaiaknál a „praefica"-k (sirató asszonyok), csak asszonyok énekelnek, sőt gyakran rögtönöznek is. A vers hangsúlya több- nyire a hátúijárói számított harmadik szótagra, a meggyászolt személy nevére, vagy annak valami gyöngéd melléknevére esik, melyet azután minden következő versben más-más vált föl. A vallásos énekeket a lélek mélységének és az Istenbe vetett bizodalomnak kifejezései jellemzik. E köny- vet tehát a valódi, minden tekintetben nagy érdeket keltő népköltés kincses tárának mondhatjuk. Rögtönzők vannak Vrbeniken és Dubasnicén Veglia szigetén, Bergu- dacon és Antignanán, Voloscán és Promontorén az isztriai szárazföldön, nevezetesen olyan rögtönzők, kiknek hírök szülőföldüktől nagyobb távolságra is elhatott; ezek közül hármat említünk meg: a vrbeniki Gerskovic-Rosiéot, a bergudaci Brajkovic Mátyást és Pavic Mártont, a promontoréi vak énekest. Igen sok közmondás forog a nép száján, melyeket Volcic Jakab szorgalmasan gyűjtögetett és különböző folyóiratokban közzé is tett. Miután a művelődés útjai Isztriában a szlávok számára is egyengetésre találtak, az újabb korban a műköltés is jeles képviselőkre talált közöttük. Ilyen Bassian Mátyás lantos költő, kinek a „Nasa Sloga" folyóirat évfolya- maiban szétszórt költeményeit most gyűjtik össze egy kötetbe. Kiváló tulajdonságai a termékenység, a természetesség és a kifejezések bensősége. Szintén költők ő rajta kivűl Studenac Péter és Kalac Antal; ez utóbbi a „Nasa Slogá"-ban megjelent lendületes lyrai költeményein kivűl 30 egyházi éneket, május havára szóló Mária-énekeket szerzett. Ügyes tollából két igen tanúlságos elbeszélés került ki a nép számára: Márk pap, a nép tanácsadója és Razsulovic Zudih József. Schiller „Harangjáénak és Rapiccio „Histria"-