Seite - 254 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

254 pedig maguktól a fejedelmektől fölszólítva, hasznos újításokat javasoltak a polgári és büntető jog, az állami jövedelmek kezelése, a kereskedelem és az ipar ügyében. Kaunitz herczeg és Firmian gróf meghívására Carli 1765-ben Bécsbe ment, hol Mária Terézia igen hízelgő fogadásban részesítette s aztán Lombardia kormányzásával bízta meg. Ebben az állásában kitűnő reformátornak bizonyúlt a közigazgatás terén, a mi II. József részéről is nagy elismerést szerzett neki. Nem itt a helye, hogy számos történelmi, politikai és közgazdasági iratairól beszéljünk; csupán azokat kívánjuk föl- említeni, a melyek a szépirodalomban való jelentőségét bizonyítják. Mint korán érett tehetség, alig tizenkét éves korában egy „Menalcas" czímű drámát írt, melyet Capo d'Istriában tetszés mellett elő is adtak. Később az ó-kori költőkre és tragikusokra vonatkozó mély tanulmányainak eredménye- ként egy érdekes munkát tett közzé e czím alatt : „Az ó- és jelenkori tragédia szelleme"; kinyomatta „Iphigenia Taurisban" czímű, tetszéssel fogadott tragédiáját, melyet Velenczében 1774-ben több estén előadtak; nagy pontossággal lefordította Hesiodus theogoniáját és Euripides „Iphi- geniáa-jának legfontosabb jeleneteit. A capodistriai „Föltámadottak" (Risorti) akadémiája, mely abban a korban érte el legnagyobb virágzását, teljes joggal mint legszebb ékességével dicsekedett Carli gróffal. Szép hírnévnek örvendő jeles író volt a Capo dTstriából való Gravisi Girolamo őrgróf (marchése), Carli kortársa. Már tizenöt éves korában tagjává választatott szülővárosa akadémiájának, később pedig az urbinói, rovignói, bellunói, paduai és görczi akadémiáknak is. Fontos történelmi kutatásokat tettek az Osztrák Tengermellékre vonatkozólag — hogy a legkitűnőbb búvárkodók közül csak néhányat említsünk — a parenzói Vergottini Bartolomeo, a trieszti Bonomo András, az albonai Giorgini Bartolomeo és a capodistriai Alvierigotti Ferencz. Mint költő tűntette ki magát egyebek közt a capodistriai Bonzio József, kinek lantos költeményei („Poesie liriche") halála után honfitársa, Gravisi Dionisio költeményeivel együtt jelentek meg (1771-ben). Chiabrera, vagy Menzini utánzójának mutatkozik költeményeiben, melyeket nagy költői becsök, természetességök és igaz érzéstől ihletett voltuk vonzó olvas- mánynyá tesznek. Másik, dicsérő fölemlítést érdemlő költő a pinguentei Ricci Vincenzo, ki a classicusok mintájára jeles szonetteket szerzett. Ennek honfitársa, MarchesÍ7ii Marcello számos melodrámát írt, melyek a nápolyi San Carlo színház számára készültek ; szintén ő jó fordítását adta Horatius