Seite - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

263 borítják. Azon kivűl jelentékenyen növeli az apsis pompáját az oltár fölött emelkedő mennyezet. A papi székek, a gazdag színű márvány, a mozaik burkolat és a mennyezet az apsisnak pompás, de egyszersmind a helynek megfelelő komoly és tisztes összhatást kölcsönöznek. A templom belsejének e teljes épségben fönmaradt részét látva, könnyen elképzelhetjük az egésznek egykori pompáját, mert bizonyos, hogy a díszítés nem szorítkozott csupán az apsisra. A templom homlokzatának az előtér fölött kiemelkedő részét szintén pompás mozaik díszíté. Sajnos, az időjárás viszontagságai itt nagy pusztítást végeztek; a díszítmény legnagyobb része lehullott, s a mi megmaradt, abból alig lehet ráismerni az egykori pompára. A templom baloldali apsisához több kisebb helyiség csatlakozik, melyek öt kisebb apsisban végződnek ; ez a Szent András kápolna, vagy is az úgy nevezett martyrium, mely bizonyára a bazilikával együtt a cultus czéljainak szolgált. Az utóbbi években megejtett kutatások a bazilika korára és eredetére nézve meglepő eredménynyel dicsekedhetnek. A templom belsejében és annak éjszaki oldalán elterülő kertben tett ásatások kiderítették, hogy korábban e helyen két templom állott. A kertben l.8o méter mélyen szép mozaik padlót találtak, mely egy II. századbeli kis bazilika maradványa; ez volna e helyen az első templom ; majd Nagy Constantin májusi edictuma után épült a második bazilika, mely a mostanihoz hasonló elrendezésű és vele egyenlő nagyságú volt. Az ásatás alkalmával előkerült e második templom mozaik padlója is, sőt a mostani küszöb alatt 0.85 méternyi mélységben megtalálták az előtérből a templomba nyíló ajtónak a küszöbét is. A mostani bazilika Euphrasius püspök alatt a VI. században épült és valószínű, hogy ebből az időből való az apsis gazdag dísze is. Ez időben az előtér és a keresztelő-ház mellé egy nagyobb oratoriumot is építettek, melynek nyomai világosan fölismerhetők a püspöki palota alapépítményében. A parenzói templom, ámbár az átalakítások rontottak rajta, névszerint megfosztották eredeti ablakaitól és mennyezetétől, mégis az épületek tömege, a torony, az átrium, a keresztelő-ház, a bazilika, az oratorium, a martyrium és velők a régebbi pompás mozaik padlók, valamint a később említendő kanonoki épület ritka épségű és nagyszerűségű egészet képeznek. A parenzói páratlan becsű építészeti emlékhez hasonló nincs több Isztriában. Azonban a tartomány számos temploma tanúskodik arról, hogy az első évezredben az építészeti tevékenység itt nem csekély volt; Isztriában itt is, ott is