Seite - 266 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

266 Különösen említésre méltó az a kis templom, mely a polai várdomb tövében áll. A Ferencz-rendi kolostorhoz tartozik és ezzel együtt rendelte- tésétől elvonatván, most katonai raktárul szolgál. A Sergius nemzetség, mely Polában a római időktől fogva nagy tekintélyű volt, sokféleképen támogatta és segítette a kolostort, a templom pedig állítólag e család közreműködésével keletkezett. Mivel a Sergiusok az aquilejai patriarcha ellen az autokraták pártjának élére állottak és korlátlan hatalomra törekedtek, a fölháborodott lakosság 1271-ben nagypénteken a család valamennyi tagját fölkonczolta, csak egy ifjú talált menedéket a Ferencz-rendiek kolostorában, s általa egyszersmind megmentetett a család, mely utóbb ismét hatalomra és tekintélyre vergődött. A templomocska egyhajójú, egyenes záradékú épület; a belőle kiemelkedő áttört fal nyilt haranglábúi szolgál. Az építészeti részletek részint román, részint csúcsíves jelleműek, a mi Olaszország közép- kori művészetében nem ritkaság. Az ablakok csúcsívesek, ellenben román a gazdag díszű, szép kapu, mely most be van falazva. A tengermelléki városok építészetileg jellemző alakjokat, melyet mind máig megőriztek, csak akkor nyerték, midőn Isztria Velencze birtokába került. Ámbár itt általában minden szűk térre van korlátozva, mégis lépten- nyomon szembe ötlik, hogy a városok elrendezése és megerősítése, valamint az építésmód is hosszú ideig a velenczei szokások hatása alatt állott, e hatás azonban a hely különféle követelményeihez mérten különféleképcn érvé- nyesült. A tengeri városokat a szárazföld felől falak és tornyok védelmezték, melyeknek maradványai még több helyen láthatók. A tornyokkal megerő- sített és most is egészen ép, csipkés ghibellin pártájú falak, melyek az üde növényzetű dombokon tovahúzódva övezik a lépcsőzetesen emelkedő Pirano várost, régi időből maradt pompás díszességűl szolgálnak és kivált a tenger felől igen szép, festői látványt nyújtanak. Tornyok és falak maradványai gyakoriak az egész tengermelléken és a szigeteken, egyiket-másikat Szent Márk oroszlánja, vagy czímer, vagy valami fölírat teszi még érdekesebbé. Capo d'Istria városnak a szárazföld felé nyíló kapuja egyszerű renaissance építmény, melyet Sebastianus Contarenus praetor emeltetett; Pirano kapuja a külső kikötőből a Mandracchio, vagyis belső kikötő felé kettős nyílású. A lagúnák városának képére az isztriai városok mindegyikében keletkezett egy-egy kisebbszerű Márk-tér, mely körűi a hatósági épületek csoporto- súltak, s mely a városi élet és közlekedés középpontjáúl szolgált. Az ilyetén elrendezésű terek közül legépebben maradt fönn Capo d'Istria főtere, melyet