Seite - 267 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

267 a székesegyház, a harangláb, a kormányzó és a polgármester palotája, meg a Loggia pubblica környeznek. Piranóban a főtér a Mandracchio mellett fekszik, s jellemző házai, régi zászlórúdjai, egészen velenczei modorú hídja, mely a város kapujánál a belső kikötőt a külsővel összeköti, meg hogy a tenger egészen beér a város belsejébe, mindez olyas hatást tesz, mint maga Velencze. Más városok főterei, így Poláé, első alakjukat a római időben nyer- ték, noha a fönmaradt épületek későbbi korszakokból valók. A köztársaság építészeti tevékenysége természetszerűleg meghonosította Isztriában a ve- lenczei formákat is, melyek többnyire vagya késő csúcsíves, vagy a kora renaissance művé- szet jellemével bírnak. Azonban akár terjedelem, akár kifejezés, vagy nagyobb szabású alakítás és tagoltság tekintetében neveze- tesebb emlékszerű alkotás nem keletkezett sem az egyházi, sem a világi építkezés terén, ellenben az épületek nincsenek híján a kecses, tetszetős részleteknek ; különösen gyakoriak a czímerek, fölíratok, nemkülönben minden- féle ékítményes és alakos díszek. A polai San Francesco templom kapuja. Az ide tartozó templomok közül első sorban a capodistriai székes- egyházat kell megemlítenünk. E tágas, háromhajós építmény több kor- szaknak a műve, a mit azonnal elárúl a homlokzata is, melynek alsó felén XV. századbeli csúcsíves, felső részén pedig XVI. századbeli renaissance formák vannak. Velenczei építményen épen nem föltűnő e kétféle formák találkozása, sőt az sem lehetetlen, hogy akkor, midőn e két művészet közül az egyik múló, a másik pedig keletkező félben volt, ugyanazon egy mester