Seite - 273 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

273 keresztelő-kút, melynek medenczéjét domborművű delfinekkel és géniuszok- kal díszített talapzattal faragták ki, például szolgál arra, hogy a keresztény- ség miként használta föl saját istentiszteleti czéljaira a pogány művészet maradványait. Azok a szoborművek, melyek Isztriában a ravennai exarchatus idejéből (568-tól 752-ig) maradtak fönn, Ravenna, illetőleg Byzancz hatására valla- nak. A Krisztus után körülbelül 546-ben keletkezett és utóbb elpusztult B. Vergine del Canneto nevű apátságból való néhány ilyen oszlopfő van Polában; hasonlót találni Parenzóban, meg a Trieszt és Capo d'Istria közt fekvő Muggia vecchia község régi templomocskájában. A parenzói székes- egyház András-kápolnájának előcsarnokában a fehér görög márványból faragott szentségházat díszítő delfinek és rozetták durva faragványok. A szentségházon olvasható fölírat Euphrasius püspököt mondja a helység alapítójának. Néhány kutató a faragványok és a fölírat jelleme után indulva, arra a föltevésre jutott, hogy az említett első püspök nem a VI. században, hanem a VIII. vagy IX. században élt és hogy a szóban levő emlék is ekkor keletkezett. Mások ismét úgy vélekednek, hogy két Euphrasius püspök volt : az egyik, a parenzói első székesegyház építője, a VI. század elején élt; a másik másfél század múlva építé újjá a már düledező templomot. Az első székesegyház mozaik padozatának maradványai most is eredeti helyökön vannak, mintegy 4 méternyire a föld mostani színtje alatt; ezek és néhány, Umago melletti Siparban levő falkép maradványai legrégibb emlékei Isztriában a díszítő festésnek. A mozaik padozat fehér, fekete és vörös koczkákkal előállított mezőkből és vonalakból, továbbá sötétbarna alapon vörös árnyalatú sárga ékítményekből áll. Ugyanebben az időben keletkezhetett a székesegyház melletti mozaik padozat, melynek fekvését már régen ismerték, s melyet mostanában egészen fölástak. Azon agyag- és üvegkoczkák, melyekből a geometriai ábrák és csínos arabeszkek össze vannak rakva, sokféle színűek, még az ezüst és az arany sem hiányzik belőlük. A mostani székesegyház egykori padozatából is vannak töredékek egy méter mélységben ; fehér, vörösbarna és fekete koczkákból rakott késő római díszítmények és jelképek, egyebek közt a hal is. Aránylag késő időből valók a polai székesegyház apsisa alatt 1884-ben talált maradványok. Ezek egy fölírat szerint a Donatius székesegyházi prépost által 857-ben emelt második székesegyházat díszítették. A székesegyház utóbb 1379-ben és 1451-ben ismét újjá építtetett. T. 35