Seite - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

274 A parenzói székesegyház diadalívének és apsisának díszítménye az eddig fölsorolt emlékeknél jóval érdekesebb. Az ábrázolások részint az ablakokkal egyenlő magasságú vízirányos mezőkben, részint pedig a kupola boltozatán vannak. A szélesebb mezőkben az Angyali Üdvözlet és Máriának Erzsébetnél való látogatása ábrázoltatik, a három keskenyebb mezőt két szent és egy angyal alakja foglalja cl. Ezek fölött egy vízirányos szalagban sötétkék alapon nagy fehér betűs fölírat olvasható, mely a templom építé- sére vonatkozik. A félkupola közepén Mária a gyermek Jézussal ábrázoltatik, tőle jobbra és balra angyalok, a mint bemutatják Euphrasius püspököt, ki a templom mintáját tartja, Claudiust, Szent Mórt és más szenteket. Az apsisnak a templom hajójára szolgáló ívét, mely itt a diadalívet pótolja, szenteknek medailionba foglalt képmásai díszítik, és pedig Krisztusnak az ív közepén szintén medailionba foglalt monogrammjától balra Felicitas, Bazilissa, Eugenia, Cecilia, Agnes és Agathe, jobbra Justina, Susanna, Perpetua, Valeria, Thekla és Euphemia. Gazdag szalagdíszítmény szegélyezi az egyes mezőket. A diadalíven, mióta a párkányt leszedték, az apostolok- mozaik képei láthatók. E mozaik képek rokonságban vannak a római S. Venanzio, meg S. Nereo ed Achilleo templomokban levő egyes ábrázo- lásokkal; valószínű, hogy a VII. században kezdték készíteni, s habár nem fejezték be s azon kivűl megrongálódtak és kijavíttattak, mégis majdnem eredeti állapotukban maradtak fönn, ekként a trieszti székesegyház mozaik képeivel együtt legfontosabb emlékei a monarchiában az ős keresztény képírásnak. A byzanczi művészet legmélyebb sülyedéséről tanúskodó alkotások jellemzik a 8oo-tól 1300-ig terjedő korszakot, melynek súlyos válságai Isztriát ideiglenes összeköttetésbe juttatták a longobárdok kai, a karolingok birodalmával, a magyarokkal és a velenczeiekkel, míg végre teljesen a velenczei köztársaság területéhez csatoltatott. E korszakbeli szobrászatnak egyik emléke a rovignói Szentháromság kápolna durva művű fonatos ékítménye. A portolei templom csúcsos ívű boltozatán agyagból égetett és medailionba foglalt néhány fej látható; Capo d'Istriában is van egy szintén égetett agyagból való medaillon alakú képmás, mely Constantinus Copro- nymus császárt ábrázolja; figyelemre méltó még a capodistriai székesegyház homlokzatának alsó részén a szintén e korból való ékítmény. Figyelemre méltók Isztria több helységében azok a velenczei korszakból való dombor- művek, melyek Szent Márk jelképét, a szárnyas oroszlánt ábrázolják. Azok