Seite - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

280 templomba menet ábrázolja; a harmadik kép Madonna szentekkel. Piranó- ban a sótársúlat épületében levő Madonna szintén Benedetto Carpaccio műve. E festmény Szent Luciának a sótelepeken levő templomából való. Vittore Carpacciónak, a Bellini fivérek nagy utódjának, kinek legen- dákat s kivált Szent Orsolya legendáját ábrázoló, a velenczei akadémiában levő képsorozata általánosan ismeretes, szintén több kiváló műve van Isztriában. így a capodistriai székesegyházban egy nagyobb, a fölírat szerint 1516-ból való, s szép formákkal és összhangzatos színekkel előállított Madonna-kép, melyet 1829-ben Duse kijavított; továbbá Carcaucében a Szent Antal templomban egy Szent Antal ; a portoléi székesegyházban pedig egy Szentháromság 1510-ből. Névvel és 1518 évszámmal ellátott, eléggé nagy (2.18 X 2.75 méter) és legjobb festményeinek egyike Piranóban a Ferencz-rendiek templomában van. Madonnát trónon ábrázolja e kép, lábainál zenélő angyalok ülnek, egy felől toulousei Szent Lajos, Péter és Ferencz, más felől Szent Lajos király, paduai Szent Antal és Klára állanak. E képet Acquaroli történeti festő nem régiben fölfrissíté. E két mesternek a félszigeten található számos műve vájjon nem azon föltevés mellett szól-e, hogy ők isztriai származásúak voltak? Ugyanazon iskolába tartozó kortársaiknak, bár nem földieik voltak, Isztriában itt-ott nem egy műve látható ; így a cittanuovai templomban Mantegna iskolá- jára mutató egy festmény, ugyanott egy másik, melyet Marco Basaiti művének tartanak, továbbá a bescai templomban, s végűi a capodistriai Szent Anna kolostorban Giovanni Battista Cima da Coneglianónak egy tízrétű pompás festménye, melynek kerete igen érdekes építészeti és szobrászati alkotás. A paduai iskola iránya a velenczei képírásra és szobrászatra egyaránt erős hatást gyakorolt. A florenczi szobrászat vívmányaival Vclencze Donatello révén ismerkedett meg, midőn ez Paduában dolgozott; azonkívül néhány florenczi szobrász megfordúlt Vclcnczében is. A velenczei kora renaissance szobrászat szoros kapcsolatban van a Lombardiék nevével. Az imént említett oltárkép keretét határozottan ezeknek a művészete jellemzi, nemkülönben a capodistriai székesegyház mellékajtainak ajtófelcit és a piranói Ferencz-rendi kolostor gazdag ékítményű pilléreit. A velenczei szobrászat a XVI. században, névszerint Sansovino fölléptével, a díszítmény gazdagságának fejlesztését tartja szem előtt. Ebből a korszakból való a capodistriai Szent Anna templomban levő faragott oltár, melynek eleje