Seite - 289 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

289 Szőlők, eperfák és fák közötti ültetvények a görczi síkon tavaszszal. Canale, Tolmein és Kirchheim vidékén a gyümölcstermesztés emelkedett bizonyos jelentőségre s ezért az almakivitel tetemes. A serényen űzött méhészet is említést érdemel. E vidék jóllétének legfőbb forrása egyébiránt a marhatenyésztés, mert a mezőgazdaságilag használt 22.000 hektárnyi földterületből 17.000 hektár réti föld. Az alpesi előhegyekről a síkságra való átmenetet az Isonzón inneni és túli dombvidék alkotja, és pedig e folyó jobb partján a Collio név alatt ismert vidék, a balon pedig a Wippach-völgy halmai. A homokkőből és könnyen elmálló eocén márgából álló talajt termékeny földréteg borítja, melynek, hozzávéve még a különösen kedvező éghajlatot, e dombvidék kitűnő gyümölcs- és szőlőtermő hírét köszönheti. A Collióban a telepes-rendszer az uralkodó, míg a Wippach-völgy alsó részén nagyobbára kisebb földmívesek közt oszlik meg a földbirtok. Az Ausztria déli vidékein tenyésző gazdasági növényeknek minden faja szépen díszlik itt, nevezetesen tengeri is. Az első helyet azonban a szőlő- és gyümölcstermesztés foglalja el. A szőlők jobbára ronchi-knak nevezett terraszokra vannak ültetve s csaknem 500 hektárt foglalnak el. Az itt termett bor általában fehér s Ausztria déli részének java boraihoz tartozik. A Collióban szűrt bor ribolla név alatt az osztrák birodalom határain túl is ismeretes. Nem csekély az a jövedelem sem, melyet a gyümölcstermesztés hajt. Az e vidékről Ausztria éjszaki tájaira, Német- és Oroszországba szállí- tott gyümölcs a kereskedelemben egyszerűen „görczi gyümölcs" nevet T. 37