Seite - 292 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

292 A görczi síkság éghajlata a közeli tenger s az Alpesek nyúlványai által az éjszaki szelektől védett fekvése miatt fölötte enyhe és a délvidék csaknem valamennyi terményének kedvező. A mívelésre alkalmas talajnak több mint három ötödrésze, vagyis 27.712 hektár szőlős szántóföld, a többi rét, legelő és szőlőskert. A dombvidéktől le a tengerig olyan a görczi síkság, mint egy beláthatatlan terjedelmű s meglepően szép és jól mívelt tagosított birtok. A nyár-, juhar-, cseresznye- és más fákra kapaszkodó magas tőkéjű szőlő- venyigék egyenes sorokban, mint valami ünnepi fűzérek nyúlnak egyik fától a másikra át, nehéz fürtöket rejtve a zöld lombozat alatt. Minden két ilyen szőlősor között 10, 20 és több méter szélességű, szederfáktól körített hosszú táblákon a szántóföld szokott használati módjai láthatók: tavaszszal búza, ennek learatása után a cinquantino-tengeri, mely az utolsó nyári két hónap alatt megérik s így második termést ad. Erre, miután a föld télen át ugaron hevert, következik a kukoricza, mely a búza mellett e síkságnak főterménye s a friauli köznépnek csaknem egyedüli tápláléka. A kukoriczatörés után többnyire búza, karórépa és takarmány következik. A különböző gabnanemek mellett legfőbb terménye e síkságnak a bor, az ismert friauli vörös. A görczi grófságon kivűl Ausztriában egyebütt sehol sem honos s itt is csak Aquileja alatt és Monfalcone körűi néhány évtized óta űzött mívelési ág a rizstermesztés, melynek itt az öntözés könnyűsége rendkívül kedvez. A talajt e czélra gondosan elegyengetik s apró tagokra osztják, melyek gátak által vannak egymástól elválasztva s öntöző csatornákkal keresztül szeldelve. Ezek az úgy nevezett állandó rizsföldek. Miután tavaszszal a földet könnyedén megmunkálták, némi vizet eresztenek rá s aztán a rizsmagot belevetik. Nyárszakán rendszeresen ismétlik a víz alá borítást és pedig úgy, hogy a víz állandóan elfödi a földet néhány centiméternyire. Idején való gyomlálással tisztítják a burjántól, aztán szeptember havában az öntözést abban hagyják s a már érett termést munkásasszonyokkal learattatják. A görczi rizsföldeknek 600 hektárra terjedő mocsaras területén egy-egy hektáron 20—30 hektoliter rizs terem. Voltaképi marhatenyésztést a síkságon nem űznek. A szarvasmarha, mely itt nagy, erős termetű és világos színű, csak igás állatnak használtatik mezőgazdasági czélokra. A sertéstenyésztés nem egészen jelentéktelen. Nagy, erős csontú belföldi fajtát tenyésztenek. Tekintélyes tényezője a házi kis gazdaságnak a baromfitartás. Tojást idegenbe is szállítanak. Igen fontos és jövedelmes kereseti ág úgy a síkföldi, mint a dombvidéki gazdára nézve