Seite - 298 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

298 azon nagy fenyveserdőból maradtak meg, mely a rómaiak idejében az Adriai tengernek állítólag egész nyugati szegélyét elborítá, Aquilejától egész Ravennáig. A Karszt, mely egykor erdős volt, növényzet nélküli, köves talajáról ismeretes. Az évszázadok óta űzött közlegelö-rendszer és a kecskegazdaság az erdőállományt elpusztították. A kormány, a községek és egyes magán- birtokosok néhány évtized óta sikeresen fáradoznak a Karsztnak újabb befásításán. A terjedelmes községi legelőket fölosztották a földbirtokosok között, a kik bekerítik a maguk részletét s oltalmazzák is úgy, hogy a sarjak, melyeket az előtt mindig lerágott a legelő állat, most már hábo- rítatlanúl fejlődhetnek. A községek közt eddigelé 13, egyesek közt pedig eddigelé 5 millió facsemetét osztottak ki ingyen s a községek az új ültet- vényeknek szigorú gondozására utasíttattak. Ezen erdómívelés vezetésére külön Karszt-erdősítő bizottság állíttatott föl, úgy, hogy jelenleg a görczi Karszt nem csekély részének egészen más külsője van, mint előbb s bizton várhatni, hogy itt új erdőségek fognak keletkezni. Az erdei fák közül a magas és középhegységben a lúczfenyű az uralkodó; a ternovani erdőt az őserdőkre emlékeztető magas szálú bükk-, erdei- és lúczfenyűk koronázzák. A Görcz melletti, Coglio nevű halmos vidéken, aztán a panoviczi erdőben és a Wippachi-völgyben találni egyes kocsányos tölgy állabokat; a déli részekben nemes gesztenyét és diót, valamint a szilfa is gyakori. A fekete fényű az a fanem, melylyel a Karsztnak beerdősítése a legjobban sikerűi. Változatos, de egészben véve nem igen jutalmazó a vadászat. Jelenték- telen számú zerge, aztán alpesi nyúl és hó-tyúk lakja a magas hegységet, őz a középhegység és a Karszt erdösebb tájait. Mezei nyúl és fogoly, a középhegységben pedig a siketfajd és a császármadár kevésbbé vonják magukra a vadász érdeklődését, mint a pompás színezetű kövi tyúk, mely a Karsztnak legmeredekebb, legsziklásabb lejtőit lakja, és a gyors röptű barlangi galamb, mely a Karsztnak legkevésbbé megközelíthető szurdokai- ban fészkel. Medve és farkas mint ritka vendégek jönnek a krajnai és horvát erdőségekből. Az alföldi lagúnák és vadvizes mocsarak gazdag vadászatot kínálnak a vízi szárnyasokra. Tömérdek vadkacsát és nádi tyúkot lőnek itt a „schioppettone" nevű kacsázó puskával. Egy kicsi, lapos ladik közepén egy oda erősített villa két ága között fekszik egy tölcséres szájú, mintegy két méter hosszú puskacső erősen megtöltve. A vadász a parton lapúl