Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

302 serfőző, egy viaszgyertya-gyár, valamint egy említésre méltó bőrgyár is (Görczben). Ez utóbbi iparágat Mernában, Sagradóban, Monfalconéban és Savognában is űzik; Salcanóban egy szalmapapírgyár dolgozik. Haiden- schaftban van a gépekkel dolgozó gyapotfonó-gyár (17.000 orsóval), mely fonott készítményeinek legnagyobb részét vermeglianói szövőgyárában dol- gozza föl. E fonó gyár közelében, a krajnai határon van a pali-i nagy malom. A Karsztnak Nabresina és Santa Croce melletti rég ismert nagyszerű kőbányaiban egy igen becses fajtáját nyerik a mészkőnek, melyet három helyen gőzerő segítségével faragnak meg. Ujabb időben nagy mértékben alkalmazták e követ Bécs díszépületeinél, de egyebütt is; a közönségesebb darabokat Egyiptomba viszik. Komén mellett szép fekete márványt fejtenek. Kisebb ipari középpont Monfalcone, hol a már említett selyemfonó gyáron kivűl egy jelentékeny bőrgyár s 20.000 orsós gyapotfonó gyár, továbbá egy festőanyag- és sumach (eczetbogyó) kivonat-gyár is működik. Ez az iparág, melynek Medeazzában is van egy ilyen gyára, a sumachból, a Karszt és a szomszéd Isztria e termékéből a festők és cserzők által használt kivonatot készíti. Egy, Gradiska mellett Brumában dolgozó csiszolóanyag-gyárban a Görögországból szállított követ őrlik s részben porrá tört üveg hozzáadásával csiszolópapír és csiszolóvászon készítésére fordítják. Gradóban két, Duinóban pedig egy gyár szardina-conservek gyártásával foglalkozik (évenkint mint- egy 700.000 dobozt készít). Aquileja mellett, Monasteróban van egy rizs- hántó-gyár. Keletindiai rizst Scodovaceában keményítőnek dolgoznak föl. A kormánynak köszönhető, hogy újabban a bútorkészítés s az avval rokon iparágak terén is jelentékeny háziipar keletkezett. Az állam tart fönn Marianóban egy asztalos-iskolát, melyben az esztergályosságot is tanítják. A férfiak készítik a famunkát, asszonyok, leányok és gyermekek a hozzá való fonást. Leginkább székeket készítenek, melyeket keletre szállítanak. Ez a kereseti ág már kilépett az egyszerű háziipar keretéből; a kik űzik, szövetkezetbe léptek s már gépekkel is dolgoznak. Az állam, a tartomány, a kereskedelmi kamara és a község hozzájárúlásával Foglianóban, az Isonzo alsó folyásánál, a kosárfonás tanítására létesült egy iskola s egy rajziskola is áll fönn. A növendékek két évi tanfolyam után szülőhelyükön : Foglianó- ban, Pierisben, S. Cancianóban, Turriacóban települnek meg s már mintegy 900-an vannak. Az elkészített közönséges kosarakat (melyekből Fogliano maga mintegy 400.000 darabot készít) leginkább a tartomány gyümölcs- kereskedésénél használják föl.