Seite - 308 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

308 Csak a XVII. század végén, az ozmán uralom teljes megtörése után nyílt az Adrián szabad pálya a tengerészet és a hajózás fejlődésére. A porta kezei állandó szerződésekkel megköttettek, s a Levanteval való kereskedelmi politikára nézve szilárd alap teremtetett. A tengeri forgalom tervszerű istápolása azon időből származik; magasabb szempontok érvényesültek s megszilárdúlt az a tudat, hogy az Adriát szabaddá kell tenni. Kétségtelen, hogy az az egészséges áramlat, melynek hatása akkor nyilvánult, nagy részt abból a körülményből folyt, hogy VI. Károly császár testvérének, L Józsefnek, halála előtt Spanyolországban uralkodott s ott a tengerészet fontosságát egész jelentőségében fölismerte. A Habsburg-ház a spanyol trónt elvesztette ugyan, de Olaszországban s Németalföldön részben megőrizte spanyol örökét s ez által a nagy világforgalom áramlatához még közelebb jutott. VI. Károlynak határozott czélja volt a tengeri kereskedelem fejlesz- tése, s e végből két igen fontos intézkedést tett. Először is 1717. évi június hó 2-án kelt nyílt levelével kijelentette, hogy alattvalói hajóinak bármily megsértését olybá veszi s akként torolja meg, mintha tartomá- nyainak valamelyikét sértették volna meg; 1719. évi márczius hó 18-án kelt oklevelével pedig Triesztet szabad kikötővé tette, minthogy e várost fekvésénél fogva alkalmasnak vélte előrelátó terveinek megvalósítására. Valóban a belfölddel való összeköttetésre kedvezők is voltak a körülmények, s a kereskedelmi és tengerészeti élet fejlődésére az alap a városban már megvolt. Az alapvető intézkedések tovább fejlődéséről VI. Károly a különféle rendelkezések egész sorával gondoskodott, és pedig útak építésével, a vám- ügyre s árúraktárakra vonatkozó szabályok kibocsátásával, a kereskedelmi törvénykezés megállapításával, a kikötői rendészet s azzal kapcsolatban a tengerészeti egészségügy rendezésével. A tengerészek számára Triesztben kórházat épített, mely még ma is fennáll, bár most más czélra használják. Igyekezett idegen kereskedőket vonzani Triesztbe, hogy azok tapasztalatait s tőkéjét a honi kereskedelemre nézve hasznosítsa. Az Angliában és Hollan- diában fényes sikerrel fennálló hasonló intézmények mintájára (1719-ben) alapított „Keleti Társaság44-gal az volt czélja, hogy az a kereskedelemnek minden irányban, de különösen kelet felé lendületet adjon. A kezdetben erélyesen indúló s nagy jövőt igérő társaságnak azonban csakhamar külön- féle nehézségekkel kellett küzdenie; részben mert hiányzott az intézmény iránt a helyes érzék, sőt az több oldalról irigységgel és roszakarattal talál- kozott; részben pedig azért is, mert a működésére szánt talaj nem volt