Seite - 311 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

311 század második felében elsőrangú piaczczá s a német-levantei forgalom közvetítőjévé tették, melynek főpiaczává Saloniki emelkedett. Ne téveszszük szem elől, hogy Mária Terézia korában s még később is, egészen a múlt század végéig, az osztrák tengerpart még igen csekély terjedelmű volt s tulajdonképen csak Triesztből, Görcz partvidékéből, meg Isztriának a Quarnero melléki keleti széléből állott. Isztria többi része s csaknem egész Dalmáczia akkor még Velencze uralma alá tartozott. A tengermelléki birtok a campoformiói békekötés alkalmával (1797) bővült ki; ekkor veszíté el Velencze önállóságát, s az Adria keleti partjain fekvő birtokaival együtt Ausztria hatalma alá került. Ezzel Ausztria egy össze- függő, hosszan elnyúló s tengerészeti hagyományokban gazdag tengerpart birtokába jutott, s ekképen többé már nem arról volt szó, hogy valami újat teremtsen s a népességet reá nézve eddigelé idegen föladatokkal ismertesse meg, csupán a meglévőt kellett kerek egészszé egyesíteni s az általános érdekek szolgálatára alkalmazni. Trieszt évi forgalma 1797 táján mintegy 15 millió forintra rúgott; a szállítás a kivitelben és behozatalban egyaránt mintegy 7.000 hajót, a szárazföldi forgalomban pedig 2.000 nagy s több mint 4.500 kisebb társzekeret foglalkoztatott. Triesztnek abban az időben 30 ezer lakosa volt s évenként tízezer idegen fordúlt meg benne. Majd azonban borús napok viradtak Triesztre a franczia forradalom és az azzal kapcsolatos események, meg a franczia-angol háborúk követ- keztében. A tengeri kereskedelemben beállott általános pangás Trieszt forgalmában nagy károkat okozott s a nyereség forrásait elzárta. Ehhez járúltak a franczia csapatok ismételt betörései, melyek mindig nagy sarezo- kat róttak a városra. E súlyos áldozatokért, meg azért, hogy Triesztből a leggazdagabb kereskedők elmenekültek és a trieszti árúk külföldön elkoboz- tattak, nem nyújthatott kellő kárpótlást az, hogy a partvidéki kikötők elzáratván, a szárazföldi forgalom megélénkült s ez Triesztre nézve külö- nösen oly irányban fejlődött, hogy Hamburgba és Boroszlóba olasz és levantei árúkat küldött s azokért cserébe onnan kelet- és nyugat-indiai terményeket szállított. Különösen végzetes volt Triesztre nézve az ideiglenes franczia uralom (1809—1813). Az angol gyarmatárúkat mind lefoglalták s csak az 50 millió frankot meghaladó hadisarcz teljes lerovása után szolgáltatták ki, részben azonban hamis ürügyek alatt el is adták, hogy aztán a vevőktől, mint behozatali-tilalom alatt levő gyarmatárúkat, újra elkobozzák; az előkelőbb